Az indonézek következő ikaruszos találkozója 1993-ban volt, a New Order korszakában, amikor Indonézia megkezdte a csuklós buszok bevezetését.
Az indonéz sajtó egyetlen darab Ikarus 281-es csuklóst nevez meg Jakarta tömegközlekedésében egy meghatározó fejezetnek. 1993-ban nagy reményt fűzött a MOGÜRT-Ikarus ahhoz a 281-es csuklós buszhoz, amelyet a Gapura Intra Motor és az Ikarus 247 City Bus a BBG Bus projektjének keretében küldtek ki.
1993 májusában a jakartai közlekedési vállalat egy évre átvett kipróbálásra egy négyajtós csuklós Ikarus 281-est. Az autóbusz átadási ceremóniáján és első útján részt vett Siti Hardijanti Rukmana, Suharto államfő lánya is, aki egyik főrészvényese volt annak a cégnek, amely az Ikarusokat szerette volna forgalmazni Indonéziában.
Csuklós busz még soha nem volt Jakartában, a buszt nagyon kényelmesnek találták, a légrugózás is újdonság volt. Ezekkel az előnyökkel nem meglepő, hogy amikor ez a busz üzemben volt, az utasok kedvencévé vált, mert gyors és gördülékeny volt. Jakarta után Bandungban járt, majd – átfestve – ismét Jakartába került a TransJakarta rendszerben üzemelt. Ezt rendszert az első forradalmi tömegközlekedési módnak tekintik Indonézia 10 és félmillós fővárosában.
A buszok kijelölt sávokon közlekednek, mára a TransJakarta rendelkezik a világ leghosszabb (251 kilométer hosszú) Bus rapid transit (BRT) rendszerével, amelyben 4300 – szinte csak csuklós – buszt üzemeltet. A közlekedési szakemberek szerint egyértelmű, hogy ez az egy évig tesztelt Ikarus 281-es busz az indonéz közlekedés történetének egyik mérföldkövévé vált, mint korának legkényelmesebb csuklós busza, és mint a főváros közlekedési reformjának alapja.
Az indonéz üzletkötők jelezték a MOGÜRT-nek, hogy a környezetszennyezés elleni fellépés keretében áttérnek a 12 milliós fővárosban a gázmotoros autóbuszokra. Ez az 1996-tól indított program jelentősen befolyásolta a már évek óta folyó magyar-indonéz busztárgyalásokat. Noha az 1994-es magyar államfői látogatás lökést adott a folyamatnak, a korábban kilátásba helyezett több száz darabos rendelésből semmi sem lett.
Idővel az egyetlen darab 281-es is a roncstelepre került, amint a képeken látható.
Suharto elnök lánya személyes közreműködésével sikerült csak menteni a menthetőt, megszerezni legalább a 43 darab nem csuklós, hanem Ikarus 247-es gázmotoros buszra a rendelést, amit 1997-áprilisáig le is szállított a székesfehérvári gyár. Ebből Fehérvárról 33 darabot importáltak CBU formájában, a többit Indonéziában, East Bekasiban szerelték össze.
A jegyzőkönyvek szerint Jakartában évekig egy 19 kilométeres útvonalon két üzleti negyede között jártak. Idővel helyközi járatba is kerültek.
Az akkori indonéz sajtó szerint kora egyik legkifinomultabb busza volt, Allison automata váltója és légrugózása volt. Az indonézek még azt is megírták, hogy ezek voltak Jakartában az első buszok, amelyek légrugózásúak voltak. A busz 300 LE-s Detroit Diesel S50G 300LE motoros, 4 sebességes Allison automata váltós volt, az indonéz követelményeket figyelembe véve készült, módosított fényszórókkal (ráadásul a fényszóró és az irányjelző egyszerre működött, villogott a manőverek során), hátra került az egyik ajtó, klímát és sötétített ablakokat kapott.
Az indonézek szerint a műszaki adatok alapján az Ikarus 247 a maga korához képest meglehetősen modern volt. A környezetbarát gázüzemű motor mellett ez a busz egyszerű karosszériafelépítéssel, légrugózással és automata sebességváltóval rendelkezett. Ez a flotta sokáig működött, sőt helyközi járataik is voltak, az egyik transzdzsakartai flottaként. De ahogy az már szokott lenni, idővel az Ikarusokat fiatalabb buszokra cserélték.
Ezzel meg is szakadt a szigetországi export, de egyértelműen a csuklós Ikarus 281-es forgalomba helyezése az indonéz főváros buszparkjának úttörője volt, és iránymutató fejezete Jakarta közlekedéstörténetének.
