Kuwaitban ragadt egy Ikarus 280-as
2026-05-11
A kínaiak 1974-ben ismerkedtek meg a 200-as sorozattal. Az ország nagyságához képest elenyésző mennyiségben rendeltek, amit a fehérvári gyár ’74 februárjától le is gyártott. Az 50 kínai autóbuszból 10 darab 255.75-ös távolsági és negyven 266.26-os városi, elővárosi busz készült. Ez utóbbiból 1979-ben vettek még 155 darabot. Talán ennek az „első fecskék” 200 darabnak köszönhető, hogy 10 évvel később már ezres nagyságrendben vettek Ikarus buszokat, igaz kínai összeszereléssel (KD-ben).
A buszok a Heilongjiangi Járműgyárban készültek. A gyár 1951 óta működött. A gyár életében az igazi áttörést 1981 hozta, amikor kijöttek az első tetszetős és korszerű turistabuszukkal.
Nemcsak ez a buszgyár, hanem az ország többi buszgyára is az első időkben Japánból, Magyarországról és Jugoszláviából hozta be a karosszéria- és szerelési technológiát, illetve alkatrész-szerelési, gyártási technológiát, és – teljesen céltudatosan ezek tapasztalatára építve – megkezdték saját márkájú buszaik fejlesztését.
Longjiang 1985-ben importálta Magyarországról az Ikarus 256 speciális alvázat, RÁBA-MAN hathengeres, soros vízszintes vízhűtéses hátsó dízelmotorral.
A kínaiak ugyanekkor gyártották az LJ111C15-ös 11 méteres turistabuszt is, amelynek az alvázát és a RÁBA MAN 2156HM dízelmotort szintén Magyarországról szerezték be.
Azt talán Magyarországon inkább csak a szakmabeliek tudhatják, hogy ez a két modell a kiváló minősége alapján – nagyszámú közönségszavazattal – elnyerte a Kínai Hírközlési Minisztérium Arany Kupa-díját.
Egy 2020-ban megjelent kínai tanulmány szakmailag részletesen végig követi a buszgyártásukat, beleértve az Ikarus buszokat is. Mivel a csoportunk nem bírja el a hosszú leírást, röviden összefoglalva, érdekes lehet, hogy (kínai szemmel) mi vezetett az Ikarus buszok (1952-től) évtizedekig tartó exportjának a hirtelen megszűnéséhez.
1985-ben a Hírközlési Minisztérium által rendezett kiállításon a kormány bejelentette, hogy megbízza a Dalian Bus Factory-t, a Heilongjiang Bus Factory-t, a Sichuan Bus Factory-t és a Guangdong Bus Factory-t, hogy bemutassák az 1984-ben a Kínába behozott 2000 darab Ikarus autóbusz alvázra szerelt kész buszokat.
Közülük a Heilongjiang Bus Factory elkészítette a Raba-MAN, motorral szerelt Ikarus 256-os, 43 utas szállítására alkalmas autóbuszt, amely LJ110C14H típusszámot kapta. Ez a busz és egy másik nyerte el a Gold Cup-díjat abban az évben a kiállításon (Képünkön). Miután a nyolcvanas években bevezették a magyar autóbusz alvázakat a luxusbuszok gyártására, a gyár felismerte, hogy a fejlett külföldi tervezési és gyártási technológia elsajátítása fontos lenne a luxusbuszok saját gyártásának megoldására. Ezért aztán a Heilongjiang Bus Factory széles körben elkezdte átvenni a világ fejlett luxusbuszgyártási tapasztalatait és technológiáját.
1993 novemberében a Heilongjiang Bus Factory a japán Mitsui & Co., Ltd.-vel és a Hino Motors Co., Ltd.-vel közösen megalapította a Longri Bus céget, és megkezdte a modern és nemzetközi szabványoknak megfelelő csúcskategóriás luxusbuszok gyártását. A Longri Bus lett a Hinoval az első vegyesvállalat a kínai piacon, és kifejlesztettek egy közepes méretű turistabuszt, az LF06E-t, amelynek maximális sebesség 99,2km/h. A típus összteljesítményben, némileg formában is a magyar IKARUS 256-nak felelt meg.
Ezek a Kínában gyártott buszok 1-2 éven belül exportképesek lettek Szaúd-Arábiától a Fülöp Szigetekig, Mianmartól Észak Koreáig.
