Kóbor kutyafalkák otthona lett a sok Ikarus karosszéria

Az Ikarus 180-asok után a 32 ezer darab szintén csuklós, Ikarus 280-as járta Szovjetunió városainak útjait.

Természetesen számos hazai vállalkozás tett kísérletet a csuklós járművek gyártásának megalapozására. Például a Moszkva melletti Golicinóban a Mercedes O405 csuklós licences példányainak (Rossziyanin néven) történő gyártásával próbálkoztak, de az ára és a gyártási mennyiség nem felelt meg a városok igényeinek.

Keresték a kiutat a helyzetből, Kelet-Európa országaiból és Németországból használt Ikarus, Mercedes, MAN, Volvo szóló és csuklós buszokat egyaránt vásárolták.

Az Ikarus-280.33M autóbuszokat a moszkvai TMZ üzemében (Tushinóban) gyártották autókészletekből 1994-2002 között.

A TMZ üzem két további modellt tervezett Moszkvának: a Moskovit-6222-t és a Tushinets-6280-at. A Tushinets-6280 busz prototípusa Ikarus 280.64, a Moskovit-6222 prototípusa pedig Ikarus 435.17А2 volt.

Azonban csak a Moskovit-6222-t gyártották limitált szériában, mert a Mosgortrans végül úgy döntött, hogy a jobban hozzáférhető LiAZ-okat vásárol. Ugyanakkor a Tushino-Avto műhelyek udvarán évek óta porosodó karosszériák váratlan esélyt kaptak. A tushinói üzemhez szorosan kötődő vállalkozók úgy döntöttek, hogy újraindítják a buszgyártást – de nem Moszkvában, hanem Rjazany-ban, helyi partnerekkel közösen. 2011-ben az összes autóbusz-karosszéria készletet Tushinból Rjazany-ba szállították. Azonban az egész ügylet gyanúsan elbukott. Az újonnan „alakított” autóbuszgyár nem is regisztrálta magát a Tudományos Autóipari Intézetnél (a NAMI-nál). A Rjazany Buszgyár meg sem próbálta magát autógyártóként legalizálni, vagyis formálisan soha nem kapott jogot gyártásra.

Itt ért véget a Rjazany Autóbuszgyár története, ami el sem kezdődött. Az üzemben be sem indult a gyártás, az oda szállított karosszériákat egyszerűen otthagyták az ipari parkban, a gépgyártó üzem területén. Lassan elnyeli a buszokat a gaz, kóbor kutyafalkák otthona lett.