Az átállásba bedolgozott az Ikarus is

A svéd tömegközlekedés történetében, ha kismértékben is, de ott van az Ikarus busz is.

Amikor 1967 szeptember 3-án Svédország közlekedése átállt balról jobbra, le kellett cserélni a buszparkot. Nagy űr keletkezett az autóbusz ellátásban. Már 1966-ban megkereste a Volvo az Ikarust. Négy hónap alatt terveztek meg egy teljesen új típusnak számító autóbuszt. Ezzel egyébként letette a névjegyét az Ikarus Egyedi Gyáregység, ahol az 1966 nyarán átadott első példány után összesen 48 darab Ikarus 657-es készült. Svédországban összesen 47 kisebb-nagyobb buszgyártó cég működött akkoriban. Egy részük 1-2 darabos manufaktúra volt, illetve a híres nagyok, mint például a Volvo. A Volvo-Ikarus buszok vevői szintén kisebb buszos cégek, utazásszervezők voltak. Több buszt az átvétel előtt maguk a cégvezetők nézték át a gyárban.

Az északi időjárásnak megfelelően például a fel- és leszállást meggyorsította az úgynevezett lengő rendszerű ajtó. Az utastér fűtését kétféle fűtőberendezés, a motortól független légfűtés 18 ezer kalória teljesítménnyel, és a motor melegét hasznosító egyenként kapcsolható egységekből álló berendezés biztosította. Álló motor esetén a motor és a fűtőtestek melegítésére nyersolajjal működő előmelegítő berendezést építettek be. Külön berendezés biztosította a szélvédő páramentesítését. A hő- és hangszigetelést is szolgálták a dupla falú Thermopán üvegek, a kocsitestet belülről habanyaggal vonták be. Az utastér szellőzését a két oldalon végighúzódó szellőzőnyitás és a szükség szerint működtethető ventillátor biztosította.

1966 és 72 között 48 darab Volvo-Ikarus 657-es készült, többféle alvázra: Volvo B58-60, Scania BF-110-63, Volvo B54-52-re.

Ez a széria aztán meg is alapozta a sok évtizedes további együttműködést, vagyis félezernél több Volvo Ikarus buszt.