Egy Ikarus típus, amelyre a szovjetek nem haraptak rá

A címben nem betűhiba az F, hanem a németek így hívták az Ikarus 211-est. A motort, futóművet, sebességváltót az NDK szállította, az autóbuszt az Ikarus székesfehérvári üzeme készítette.

Persze az Ikarus 211-es koncepció nem a véletlen műve volt, hanem időszerű lett egy közös magyar—NDK gyártmány létrehozása, mégpedig valami olyasmi, ami az egész szocialista közösségben fontos hiányt pótolt. Egy olyan, az addigi típusoknál kisebb, általában a 230-es autóbuszcsalád méreteinél szerényebb kisautóbuszt, amely segíteni tud a munkahelyre szállítás, a rövidebb távú közlekedés igényeinek kielégítésében. Így született meg az Ikarus 211, vagy ahogy az NDK-ban elkeresztelték, az IFARUS ötlete, terve, sőt tervrajza. A busz az IFA V/50-es teherautó és Ikarus elemeinek összeházasításából született.

Az IFA 125 lóerős motorral szerelt, 34—37 ülő, a luxus kivitelben 26 ülő utast szállító busz első példánya 1974 májusában a Budapesti Nemzetközi Vásáron afféle gyártmányslágerszámba ment és hasonlóképpen nagy sikere volt azokon az NDK-beli bemutatókon is, ahol elsősorban a termelőszövetkezetek emberei állapították meg, milyen sok hasznot hajthat majd a mezőgazdaság igényeinek kielégítésében. (Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon is tipikus „munkásjárat” volt.

Természetesen a buszt „kötelezően” kivitték a Szovjetunióba próbára, és (a fekete-fehér képünk tanúsága szerint) együtt tesztelték a hasonló kategóriájú PAZ 32033-al.

A szovjet elvtársak talán pont ezért nem haraptak rá a típusra, egyetlen darabot sem vettek. Így 1990-ig bezárólag 1144 készült az NDK-nak, 4500 pedig a hazai utakat járta/járja.