Líbia, két évtizedes Ikarus sikertörténet

Az Ikarus típusait, járműtörténetét ismerők számára érdekes lehet, hogy a svéd kooperációban 1966-tól készült és Svédországba került 43 darab Volvo-Ikarus 657-esen kívül 1969 szeptemberében az Egyediben készült 3 darab líbiai megrendelésre.

Nem sokkal előtte került hatalomra Khadafi, aki az arab nacionalizmus és a szocializmus egy sajátos ötvözetét dolgozta ki. Jó barát lett a Szovjetunió és persze a KGST országok. Magyarország különösen nagyot profitált ebből a barátságból, hiszen több évtizedes fix export partner volt, sőt összeszerelő üzem is létesült.

Ennek előzményeként, ismeretes, hogy Khadafi inkább a szocialista országokkal üzletelt. Azért próbálkoztak az Ikarus gyárral kooperálva. 1969 augusztusában kezdtek hozzá az Ikarus Egyediben a Volvóval való kooperáció alapján (a svédek szállították az alvázakat) 3 darab B54-52 alvázas Ikarus 657-es készítésének líbiai megrendelésre. 1966 után ’69- és 1975-ben Ikarus 255-eseket és Ikarus 266-osokat is vett Líbia.

1969-ben járt Magyarországon a Líbiai Kereskedelmi Kamara küldöttsége, ellátogattak az Ikarus gyárba is, azzal az ígérettel, hogy további vásárlás is lehetséges. Erre 1975-ig várni kellett, amikor is a Forradalmi Parancsnoki Tanács ajánlására a közlekedési vállalat és a közlekedési minisztérium versenytárgyalást hirdetett, amelyet az Ikarus nyert. Az új buszok vásárlását meghirdető tenderen olyan nevek is futottak, mint Mercedes, Fiat. Az Ikarus név akkoriban még viszonylag ismeretlen volt Líbiában, de a megrendelés egy részét mégis az Ikarus kapta, 40 darab 255-ös és 50 darab sárga 266-os magyar jármű segítette a tömegközlekedést a sivatagi, forró országban.
„Az önök országával és a többi szocialista országgal való kereskedelemben mi mindig érezzük a segítő szándékot” — mondta a kereskedelmi minisztérium magas rangú tisztviselője, az egyik magyar külkereskedelmi delegáció vezetőjének.

Ez egy közel 2 évtizedes igen „gyümölcsöző” üzleti kapcsolat nyitánya volt.

A székesfehérvári gyár kísérleti üzemében 1981 augusztus 17-én elkészült a 271.01-es városi autóbusz prototípusa. A prototípusok alvázát az (akkori) nyugatnémet és olasz közös vállalat, az IVECO készítette.

A járművet közúton, majd hajón szállították Líbiába, ahová augusztus végén érkezett meg. A bemutató autóbusz hathónapos tesztvizsgálaton vett részt. A városi kivitel mellett a gyárban ’81 szeptember második felében elkészül az Ikarus 271.02-es típusú távolsági autóbusz is. A két típus a 200-as autóbuszcsalád elemeire épült. A városi 11,5 méter hosszú, száztíz utas befogadására volt alkalmas. A távolsági újdonsága pedig az volt, hogy a tetőre egy tonna teherbírású csomagtartót szereltek.

1982 tavaszán Líbiában, a Mogürt Külkereskedelmi Vállalat és az Ikarus nagyvállalat együttműködési szerződést kötött a Libyan Bus and Truck Co.-val autóbusz összeszerelő üzem létrehozására, illetve buszegységek szállítására. Egy érdekes társulásba csöppent az Ikarus, mert a Libyan Bus and Truck Company az Italian Industrial Vehicles Corporation és a Líbiai Ipari és Ásványkészletek Titkársága közös vállalkozása volt.

Nem véletlen tehát, hogy az Ikarus és az olasz IVECO együttműködésének eredményeként az olasz gyártó, a járműiparát fejleszteni kívánó Líbia hagyományos piacára tervezték a 271-es típust.

1984 augusztusában hármas kooperációban az alvázat az olasz IVECO cég szállította, a felépítményelemeit az Ikarus gyártotta, a fehérvári gyárból Líbiába szállított KD-egységekkel az összeszerelést magyar szakemberek irányításával Líbiában végezték. A fehérvári gyárban ’84 áprilisától 3 hónapig 25 líbiai szakember tanulta az autóbusz-összeszerelés csínját-bínját. A végeredmény 895 darab busz lett. Egyébként az üzem beindítása – a fehérvári gyárban a részegységek gyártása – 1984- nyarára tolódott, mert az olajár csökkenés miatt Líbia is fizetési gondokkal küszködött.

Az első 11,6 m hosszú Ikarus 271 karosszéria (271.01-es verzió) IVECO AP160.24 alvázra épült. Az Ikarus gyár 1984-ben 3 komplett járművet épített, és ugyanebben az évben további 182 darabot szállítottak KD készletként.

További változatok IVECO CB 5348-11-115 alvázra épültek. 1987-ig a helyszínen, majd 1988-1990 között Magyarországon szerelték össze.

Ezzel a jelentős számú exporttal Khadafi azt is meg akarta mutatni a világnak, hogy a szocialista országokra számíthat. Persze aztán a történelem „közbeszólt”.

Azokban az években igen jó kapcsolatot ápolt Magyarországgal az 1969-ben katonai puccsal létrehozott arab szocialista állam. Moammer Khadafi számára, mivel nyugatellenes politikát folytatott igen jó export-országok lettek a szocialista országok, így Magyarország is. Mindig szerette a nagy felhajtásokat. Különösen kedvelte a magyarokat. A visszaemlékezések szerint, a nagy nemzeti ünnepeken óriási beduin-sátrakat emeltek a sivatagban és személyes részvételével vendégül látta a Líbiában működő külföldi diplomácia, cégek, köztük az Ikarus vevőszolgálat vezetőit is.