„Camelo”-k Oroszországban – de csak mutatóba készültek.

A megnövekedett utasforgalom, illetve az alkatrészellátás akadozása, illetve megszűnése a kubaiakat arra ösztönözte, hogy kiöregedett Ikarus buszokból nyerges buszt készítsenek. A kubai Camello „Teve” szinte jellegzetessége lett a szigetországnak. A Guanabo Industrial Company kezdte gyártani az egyedi formájú járműveket.

Bármilyen meglepő nemcsak a kubaiak, hanem a Szovjetunió felbomlása utáni gazdasági helyzet szintén arra késztette a járműgyártókat, hogy nyerges buszokkal próbálkozzanak.

Tekintettel arra is, hogy volt sok leselejtezett Ikarus busz, amelyeknek az alváza, felépítménye még jó állapotban volt. Az ötlet meglehetősen racionálisnak tűnt: egy hazai teherautó karbantartása és javítása sokkal egyszerűbb, mint egy importált autóbuszé.

A Moszkvától 70 kilométerre lévő yakhromai gyár kísérletbe kezdett: ahelyett, hogy az Ikarus buszokat helyreállítottak volna úgy döntöttek, hogy belőlük készítenek személyszállító félpótkocsikat. Két nyerges autóbuszt építettek Ikarus-260.27-esekből, egy „városi” háromajtóst, amelyet egy ZIL-4421-es vontatóval vontatnak, és egy „külvárosi” kétajtóst. Tegyük hozzá, az ötletre nem harapott rá egyetlen orosz nagyváros sem. A világ sok repülőterén megszokott nyerges buszok zárt területen működnek, illetve a kubai „tevék” vezetői soha nem jártak jeges utakon. Éppen ez utóbbi akadályozta az orosz „tevék” elterjedését, de szükség lett volna egy KRESZ módosításra is, ugyanis Oroszországban/FÁK tagországokban nem szabad nyerges vontató pótkocsin utast szállítani.

Az egyetlen fennmaradt fekete-fehér képen a 3 ajtós, illetve fotók a 2 ajtós maradványról, szerszámosként egy kiskertben.