Miután az NDK-ban szinte minden tömegközlekedési vállalat az Ikarus buszokra épült, a politikai-gazdasági fordulópont (1989) után Németország elsősorban Nyugat-Európából vásárolt buszokat. Különösen a német Mercedes Benz, MAN, Neoplan és Setra gyártók vetették meg gyorsan a lábukat Kelet-Németországban. Az „Ikarus” szó kapcsán általában az NDK-s időkből származó magyar „maradványoknak” a közelgő leszerelésére asszociáltak.
Eközben az Ikarus már a 400-as sorozattal is kijött, sőt az Ikarus-417-es a világ első csuklós alacsonypadlós busza lett. A konfigurációtól függően CUMMINS C8.3-290 293 LE-ös, vagy MERCEDES OM 447 hLA 300 LE-ös motorral szerelték. Az Ikarus-417.14 későbbi változata 310 LE teljesítményű MAN D2866 LUH 20 motorral készült.
1995-ben egy nyugatnémet város, Wuppertal észrevette, hogy sok minden történt az Ikarus gyárral. 17 alacsonypadlós 417-est rendelt a város, valamint 1 buszt Potsdam. A megrendelés fontos feltétele az volt, hogy az autóbuszban az ülések számát növelni kell négy ajtó helyett három ajtót szereljenek be. A buszokat rendben le is szállították. 1998 nyarán Drezda városa is rendelt 7 buszt. A DVB AG a MAN-tól és a Mercedes Benz-től is rendelt ugyanennyit, amelyek meg is érkeztek időben. A harmadik beszállítóról, az Ikarusról 1999 októberéig nem hallottak semmit. Az első Ikarus 417-es ezután 1999 október közepén érkezett meg. Néhány próbaút után a buszt nem vették át, mert meghibásodások voltak (valószínűleg az üzemanyagcsövek miatt és a hátsó ablak nem volt alkalmas vészkijáratnak, vagyis az Ikarus 417-es nem felel meg a német regisztrációs követelményeknek. Mivel a hibákat 6 hónapon belül nem javították ki, a megrendelést törölték.
(Képgalériánkban a németországi 417-esek és az egyetlen csehországi busz:)
A már megépült Ikarus 417-esek az Ikarus nyakán maradtak, és végül nehézségek árán belföldön értékesítették őket. A wuppertáli buszok 2005-ig közlekedtek, majd 7 busz Szegedre, 9 pedig Szolnokra, Dunaújvárosba, Győrbe, egy pedig Görögországba került. A képen ez látható:
