Eltűnt buszok nyomában III.

Az Egyesült Államokba 1980-81-ben szállított és ott végszerelt Ikarus 286-osok későbbi sorsa viszonylag jól követhető volt. A San franciscói buszok közül volt egy, a 704-es sorszámú, amelynek végső építéséről találtunk képet, és évekkel később üzem közben is van róla fotónk, azonban 1989 november legvégén leselejtezték, szétvágták. Ez volt az egyetlen 286-os, amely néhány évvel az üzembe helyezés után, selejtezésre került. Ugyanis a buszok mindegyikét miután kivonták a forgalomból, eladták és az új tulajdonosok még közel egy évtizedig is használták. Kivéve a 704-est, amely, mint kiderült, egy súlyos halálos áldozatokkal járó katasztrófa részese lett. És erről nem sokan tudnak.

1989 november 28-án San Franciscóban a pénzügyi negyedben reggel negyed kilenckor, a legnagyobb forgalom idején váratlanul összeomlott egy 350 méter magas építőipari daru, amely két közeli épületnek csapódott, több személyautót és két buszt összezúzott, óriási mennyiségű törmelékkel betemetve több utcát. A halottak között volt öt építőmunkás, egy gyalogos és egy kis iskolabusz sofőrje, amely fogyatékos gyerekeket szállított a gyógypedagógiai osztályokba, de a gyerekek néhány háztömbnyire már leszálltak a buszról.

A lehullott törmeléktől üvegszilánkoktól több tucatnyi könnyű sérültet helyben kezeltek, a helyi kórházak pedig legalább 19 sérültet láttak el. Köztük egy Becky Bowman nevű nőt, aki a 704-es Ikarus vezetője volt. Ő is az egyik legsúlyosabb sérült volt, mert gerinctörést szenvedett.

Egy, a toronydaru baleseteket vizsgáló amerikai cégtől sikerült szerezni egy olyan – eddig még sehol nem publikált fotót,- amelyen látható a helyrehozhatatlanul összeroncsolódott 704-es számú Ikarus 286-os.