Szép jövője lehetett volna, de csak 12 darab készült belőle

Nemcsak a laikusok, de a szakemberek is egyetértettek abban, hogy 1982-ben a (194-es mellett) az Ikarus 196-os csuklós megelőzte korát. Az esztétikailag is szemet gyönyörködtető busz már a 21. század technikai paramétereinek nagy részét is teljesítette.

Annak idején több nyilatkozatban is megfogalmazta az Ikarus vezetése, hogy a 194 és a 196-os autóbuszoknak kettős jelentősége is van. Egyrészt úgy tűnt, megjött a Volvo kedve, hogy az Ikarusszal közösen harmadik piacon keressenek vevőt. Másrészt pedig, ha ezek az autóbuszok az üzemeltetésben is jól vizsgáznak, akkor az Ikarus be tud kapcsolódni a svéd tömegközlekedésbe is. A ’82 előtt szállított autóbuszok ugyanis turista célokat szolgáltak. Ezek az újak viszont a városi közlekedést.

A 196-os egyikét, már svéd rendszámmal a ’82-es BNV-n megcsodálhatta a közönség. 12 darab ment Svédországba a VÖV szabványoknak megfelelő buszokból. A 196.02-es 18 méter hosszú, Volvo B10M csuklós alvázra, Volvo TDH100DC motorral készült, a 196.61 pedig erősebb 277 LE-s változat volt.

Az impozáns Volvo alvázas Ikarus 196 kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ez a busz is az Ikarus gyár Egyedi Gyártmány Konstrukciós osztály tervezőinek keze munkáját dicséri. Az 1967-ben létrehozott osztálynak nem csak a több mint félezer, nagyrészt más és más Volvo-Ikarus köszönhető, hanem például besegítettek az amerikai buszok szerkesztésébe, de készítettek az NDK-nak is luxuskocsikat. Többször volt BNV-díjas autóbuszuk. A szuperluxus magasított padlós 664-es típus, a MAN SE 241-es és a Volvo 194-es vitte el a pálmát a 70-es-80-as években.

A 12 darab 196-osból 1983-ban öt munkába is állt: Östersund-ban és Skelleftea-ban a városi közlekedést segítették, és a sikerük hatására rendeltek még 7 darabot. A Volvo alvázra épülő autóbuszok 18 méter hosszúak voltak. Magasságuk 3080, szélességük pedig 2500 milliméter. Hőszigetelésük megkülönböztetett figyelemmel készült. Ezen kívül egy nagy teljesítményű fűtőberendezést is beépítenek a csuklósokba. A kettő együtt azt jelenti, hogy mínusz 20 fokban is kényelmes utazást biztosított. Üvegezése bronzszínű és fényszűrős volt.

És hogy ez a típus miért nem lett perspektivikus, talán a válasz az erős konkurenciában is keresendő, hiszen ugyanebben az időszakban a Volvo B10M az Ikarus mellett, a Säffle Karosserifabrik, a Van Hool, az Aabenraa, a DAB, a VBK és a Carrus karosszériájával (valamint a Carrus elődeivel a finn Wiima, Kiitokori, Ajokki és Deltaplan) vagy a Helmark karosszériájával is készült.