Egy népszerű hastáncosnő párosról nevezték el az Ikarus csuklós buszokat.
2024-02-13Zarándoklat Ikarus busszal
2024-02-14Merész vállalkozás volt 1974-ben az Ikarus üzletkötői részéről, hogy a Panama és Nicaragua közötti kis trópusi országba adjanak el Ikarus buszokat. A KGST országok minden mennyiségű buszt átvettek, de igazából a devizás üzletek kellettek nagyon az országnak. Ezért aztán eljutottak Costa Ricába is 1974 tavaszán. Costa Ricában az autóbuszokat magánszemélyek üzemeltetik. Ezek egyesülésbe tömörülnek, melynek vezetőjével és a tulajdonosok képviselőivel tárgyaltak az ikarusosok.
Latin-Amerikában akkoriban általában olyan versenytársakkal kellett számolni, mint az Egyesült Államok beli – a sárga iskolabuszai által elhíresült – Thomas, a spanyol Pegaso vagy a brazil Mercedes.
A visszaemlékezések szerint azért is volt „kemény dió” Costa Rica, mert nagy volt a földrajzi távolság, kevés volt a műszaki tapasztalat, az üzemeltető maga még nem ismerte az Ikarus buszokat
Ilyen előzmények után, tárgyalások eredményeként Costa Rica tíz mintakocsit rendelt egy-egy 250-est és 255-öst és nyolc 260-ast. Később végül mindössze 25 darab 260-ast vettek. A buszokhoz kialakítottak egy konszignációs raktárt is, ami a szerződés feltétele volt.
1976 április Havannában behajózták azt a 180 személyes csuklós Ikarus autóbuszt, amelynek a kéthónapos sikeres kubai próbaüzemelés utáni állomása Costa Rica volt. Az Ikarus 280-as kint is maradt és a roncstelepen végezte.
El Carmen de Guadalupe-ban egy garázsudvaron készült képek:
Costa Ricában, ahol 25 Ikarus 260-as dolgozott, az utasoknak nagy újdonság volt a „hernyó”. A visszaemlékezések szerint az Ikarus 280-as egy ideig San José és Tibas között ingázott és a gyerekek csak azért ültek fel a buszra, hogy a csuklós részben élvezhessék a kanyarodásokat, a remek rugózását. A buszt egyébként a többi Ikaruszhoz hasonlóan a Transportes Metropolitanos S. A. üzemeltette. A helyi sajtó szerint a különlegességnek számító csuklós, kényelmes, nagyablakos szép buszra évtizedekkel később is nosztalgiával gondoltak a San Joséban élők.
Costa ricai sajtófotók: