Madagaszkár Ikarus buszai

A magyar kalandor, Benyovszky Móric 1774-ben Madagaszkár kormányzója lett, kétszáz évvel később ismét magyarok érkeztek a szigetre. Az Ikarus 1977-ben szállította az első száz darab Ikarus 260-ast.

Benyovszky Móricot 1786-ban ellensége, Mauritius kormányzója megtámadta, és Benyovszky a franciákkal vívott ütközetben elesett.

A világ negyedik legnagyobb szigete, a ma is egzotikus országnak számító Madagaszkár 1960-ban nyerte el függetlenségét és vette föl a Malgas Köztársaság nevet.

Ma már Madagaszkáron nemigen emlékeznek a magyar kormányzóra, mint ahogy az Ikarus buszok 1977-ben kezdődött madagaszkári kalandja is a feledésbe merült. Pedig a 70-es évek végétől, éppen a magyar Ikarus buszok segítségével reformálták meg Antananarivo tömegközlekedését.

Ám amíg idáig jutottak, igencsak kalandos körülmények között érkeztek meg a buszok. A kapcsolatfelvétel még 1976 őszén kezdődött, amikor Magyarországra érkezett egy madagaszkári jószolgálati delegáció. Vezetője akkor elmondta, hogy korábban Moszkvában jártak és érdeklődtek autóbuszok beszerzésének lehetőségei iránt, és ott azt a tanácsot kapták, keressék meg a magyarokat. A delegációt kivitték az Ikarus Gyárba, hogy megmutassák az autóbuszgyártás folyamatát. Láthatóan jó benyomást szereztek az üzemben, és megállapodtak abban, hogy a MOGÜRT elküldi ajánlatát.

Az export lebonyolítása azonban nem ígérkezett zökkenőmentesnek. Kiderült ugyanis, hogy Madagaszkárban elég rosszak a kikötői viszonyok, ezért csak Mahajanga kikötőjében lehetett kihajózni a buszokat. Itt azonban a nyílt tengeren köthet csak ki az áruszállító hajó, majd a buszokat át kellett rakni bárkákba. (A helyzet érzékeltetésére érdemes megemlíteni, hogy a 11 méter hosszú és mintegy 2,5 méter széles buszokat egy-egy 13 méter hosszú és három méter széles bárkába kellett a hajóról egyenként átdaruzni.) Végül is baj nélkül sikerült a partra szállítást megoldani.

Ezután négy napon keresztül a fővárosból a kikötőbe érkezett madagaszkári sofőröket kellett betanítani a buszok kezelésére, majd megkezdhették a cseppet sem egyszerű 600 kilométeres utat a főváros felé, kifejezetten nehéz útviszonyok között.

Koccanásos balesetek tömege nehezítette az Ikarus vevőszolgálatosainak életét Madagaszkáron. Az akkoriban félmillió lakosú főváros, Antananarivo dombokra épült, az utcák elég keskenyek, így aztán kezdetben nagyon sok koccanás történt, a vezetők csak később szokták meg (a midibuszok helyett) a nagyobb járművet és nem utolsósorban az erősebb motort. Ám egy évvel később újabb 50 darab 260-ast vettek.

1978. szeptember 1-i Madagaszkári Matin (Reggeli Hírlap) cikkezett az Ikarus buszokról: „A magyar technikusok biztosítják Antananarivo közlekedési biztonságát. Gratulálunk a magyar dolgozóknak a malgas kollégákkal való szoros együttműködésért.”

Hiába a jogos dicséret, azt azért nem sokkal később be kellett látni, hogy a 260-asok túl nagyok a főváros utcáira. Sok évtizedes közlekedési szokás a midibuszos iránytaxizás. (Ma is így van) Az Ikarus pedig gyorsan reagált, 1979-re a Renault-val kooperálva, részben helyi összeszerelésben Ikarus 553-as kisbuszokat kezdtek gyártani.

Szoros összefüggés volt abban, hogy a Föld negyedik legnagyobb szigetén két Ikarus típus járta az utakat. A főváros Antananarivo közlekedési vállalata, malgas nyelvű rövidítésű FI-BA-TA rendelte a buszokat, az ikaruszosok építették fel az első konténer-szervizt, amely négyemeletes volt. Ezenkívül a sofőrök kiválasztása, tanítása és a közlekedési vonalak kijelölése is a magyarok feladata volt. Vagyis egyszerre kellett a szerviz-építést vezetni, a buszok üzemeltetését biztosítani és oktatni. Az országban kevés volt a képzett szakember, a sofőröket tesztelés alapján választották ki.

1979-ben egy MOGÜRT jelentés szerint az Ikarus vevőszolgálat sok tanáccsal segítette az új közlekedési vállalat szervezését, ezt az ottaniak értékelték is. Nem volt hát véletlen, hogy a közlekedési ágazat vezetése az Ikarusznál érdeklődött egy helyben összeszerelhető autóbusz iránt, amely a városközi forgalmat bonyolítaná le. Az is kiderült, hogy a konkurencia is felbukkant. Ezt jelezte a spanyol EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) ’78 decemberi kisméretű autóbusz-bemutatója, sőt az is, hogy Japánból is érkeztek 7 méteres autóbuszok. Lépni kellett és ebben segítségül jött a Renault. Renault-SG4 alvázra épített Ikarus 554-esből 150 került ki SKD típusú félig összeszerelt karosszéria szett.