Kötelező kalandtúra a munkaköri leírásban

1962 szeptemberére a világban már ismert lett az Ikarus-márka: mintegy harminc országban futottak a magyar járművek. Ebből akkoriban körülbelül másfélszáz került Afrikába.

Az 50-es 60-as években egy-egy új piac felkutatása létfontosságú volt az Ikarus számára. Igaz, hogy beindult a biztos szocialista export, de a deviza-éhség új országok felfedezését követelte. Szó szerint is értendő a „felfedezés”, mert volt már néhány afrikai ország, amely Ikarus buszokat vett, mégis volt még mit „felfedezni” a Fekete kontinensen. Így aztán, 1962 nyarán, mint egy kalandregényben: „Na kedves ikarus dolgozó! Irány a Ferihegyi Repülőtér, az úticél a port szudáni kikötő, ahol már várja egy hajóról kipakolt Ikarus 321-es és autózzon el vele egy bemutató körútra Khartumba.”

A magyar kiküldöttek visszaemlékezései szerint még térképük sem volt, mert Port-Szudántól Khartumig, az 1200 kilométeres út kő- és homoksivatagon át vezetett és a háromnapos út nagy részén a távíróvezetékek mentén kellett haladni. Khartum körzetben folytatódott a bemutatózás és a több száz kilométeres próbautat helyismeret nélkül kellett végig csinálni, mert akkoriban a városokon kívül kiépített műutak még nem voltak. A bemutató sikerét egy 27 darabos megrendelés követte, de már a tesztkocsit is megvette egy szudáni távolsági buszjáratokat üzemeltető cég.

1962 őszén Szudánban miutáns kipróbálták az ötven személy szállítására alkalmas 321-est, rögtön rendeltek is belőle 27 darabot. De, ami Guineában a tengerparton fekvő Conakry esetében megkönnyítette a 109 jármű hajóval történő helyszínre szállítását, Szudán esetében viszont a Port-Sudan kikötőjébe érkezett buszokat Khartumig további közel 1200 kilométeres úton kő- és homoksivatagon keresztül „lábon” kellett vinni. Az út 3 napig tartott.

Az ikaruszos vevőszolgálat munkája igazán embert próbáló volt, hiszen a nagy hőség miatt, csak éjjel lehetett szervizelni a buszokat. De abban az időben a garázskörülmények is „afrikaiak” voltak, hiszen a szudániaknak még nem voltak üzemeletetési tapasztalataik. (Egyébként még a repülőtéren a vevőszolgálatosoktól és családtagjaiktól kérték a nemzetközi oltási kiskönyvet és nem léphetett be, akinek nem volt meg a legalább öt súlyos trópusi betegség elleni oltása.)

Ezzel a 27 darabbal aztán meg is szakadt a szudáni export, aminek kizárólag az volt az oka, hogy ’60 as évek közepétől a Száhel övezetet sújtó gyakori szárazság és a polgárháború következtében a gazdaság megtorpant, ugyanakkor Szudán óriási adósságállományt halmozott fel. Ez gátolta a további gazdasági fejlődést is.