Jakartának túl fényűzőek voltak az Ikarus buszok

A villamosok fővárosból, Jakartából való eltávolításának és buszközlekedéssel való helyettesítésének megvalósítása 1956 júliusában kezdődött. Abban az időben a kormány a Leyland Comet buszokat hozta Ausztráliából a Colombo Terv együttműködésén keresztül. Segítség nem csak Ausztráliából, hanem Magyarországról is érkezett. 1956. augusztusában az Ikarus Gyár kiküldött egy Ikarus 30-ast (akkor még nem gyártottak jobbkormányost) a Jajasan Motor Alapítványnak, hogy a Közlekedési Minisztérium munkatársaival kipróbálják a felajánlott buszt, amit Jakartából a nyugat-jávai Puncakba oda-vissza teszteltek. (A tesztelésről a képeink között egy rossz minőségű újságfotó tanúskodik.)

”Az ingázás során a hágó megmászása során végzett teszten nagyon erősnek tűnik. Csak kár, hogy a sebessége valamivel kisebb, mint amire számítottunk. Sík utakon a sebesség nem különbözik a többi buszétól, sőt becsléseink szerint, ha gyorsforgalmi úton járna, a sebesség nagyobb lehet, mint amit tapasztaltunk. Ez érthető, mert az utak túl keskenyek egy külföldi busz számára” – írta a Motor Foundation az 1956. szeptember 16-án megjelent Motor Transport Bulletin újságban

Az Ikarus buszt nem engedélyezték azonnal Jakartában, mert a tárgyalás lefolytatása után más szempontok is felmerültek. Ahogy fogalmaztak: „…az egyik ok az, hogy az ára drágább, mint a Leyland busz, és a kialakítása túl luxus a tömegközlekedéshez. Fényűző belső miatt inkább alkalmi szállításra javasolható.” Ám mégis megrendeltek 20 darab 32-est.

Nagy kaland volt vevőszolgálatosnak lenni az 50-es években, mert volt hogy még az Ikarus buszokat megszálló gonosz szellemekkel is meg kellett vívni.

1959-ben megérkezett húsz darab Ikarus 32-es autóbuszt Bandung városi közlekedésének szánták. A visszaemlékezések szerint annyira kezdetleges körülmények fogadták az ikaruszosokat, hogy még a szállítmány megérkezése előtt, az irányításukkal garázst, udvarburkolatot kellett építettni.

Az autóbuszok alapszínben érkeztek, helyben kellett lefényezni őket, és persze el kellett kezdeni a helyi sofőrök oktatását, nemcsak a buszok mérete, működése miatt, hanem mert ők eddig még sohasem láttak dizelrendszerű motorokat. Az autóbuszok nagy sikert arattak. Sok munkába tellett, amíg megismertették az indonéz gépkocsivezetőket az autóbuszaikkal. Előfordult az is, hogy az egyik sofőr kijelentette: az ő kocsijába beleszállt a szellem, és aki ráül az biztosan karambolozni fog. Mit volt mit tenni? A vevőszolgálatosok felváltva felültek az autóbuszra, és két-három napig járták a várost, hogy bebizonyítsák, az autóbusz „erősebb a gonosz szellemnél”.

Az Ikarus szellemének jóindulatát úgy tűnik sikerült elnyerni, mert alig 3 évvel később 200 darab 321-est rendeltek, az Ázsiai Játékok résztvevőinek szállítására.

Kapóra jött, hogy Indonézia rendezte 1962-ben az Ázsiai Játékokat. A 200 darab Ikarus 321-es a sportolókat a Kemayoran repülőtérről Senayanba szállította. A buszok utána beálltak Jakarta tömegközlekedésébe.

Képeinken az Ikarus gyár udvarán az első 10 buszt jelképesen átveszi Indonézia magyarországi nagykövete és indonéziai képek:

Az egykori visszaemlékezések szerint különféle problémák, valamint a pótalkatrészek szállításának akadozása miatt az Ikarus 321-esek nem voltak hosszú életűek.

Az indonézek következő ikaruszos találkozója 1993-ban volt, a New Order korszakában. Erről ITT olvashat