Egy 70 éves rejtély oldódott meg

„A legújabb innováció a buszgyártásban” – török nyelvű prospektus ajánlata.

Szép kis, mutatós, üvegtetős buszoknak örvendezett a hazai sajtó 1951-ben, amikor megjelent az Ikarus 30-as. Bár ez az üvegtető megoldás nem bizonyult jó ötletnek, különösen a nyári melegben, illetve az év nagy részben meleg éghajlatú országokban. Ettől függetlenül beindult az export, leginkább a szocialista országokba.

Azonban 1952-53-ban arról, hogy 46 darab Ikarus 30-ast vett Törökország, a vásárlásról szinte semmit nem lehetett tudni. Az akkori hazai sajtó nem is írt erről, aminek egyik oka, hogy a hidegháború időszakában, a Szovjetunió árgus tekintete közben, egy frissen (1952-ben) NATO taggá vált Törökországba exportált az Ikarus.

A sok évtizedes „homályt” egy nemrég szerzett török prospektus és török levéltárban talált fotók világították meg.

Az 1952-ből származó prospektus szerint: „A legújabb innováció a buszgyártásban az Ikarus 30. amelyben 85 lóerős 5 sebességes motor van, 31 személyes, alacsony fogyasztás 100km/17 liter. Poggyásztartó, hidraulikus fékrendszer” – írja a prospektus. A 46 darab autóbusz vevője pedig egy német származású üzletember volt, akinek Izmírben volt a székhelye és a megvásárolt városközi buszokat kiajánlotta a magánfuvarozó társaságoknak. Nevezhetjük ezt a török- Ikarus kapcsolat nyitányának, igaz el kellett telnie még 25 évnek, hogy Isztambul, Ankara, Izmír városi közlekedése ráépüljön az Ikarus buszokra, aminek az eredménye összesen 2929 darab autóbusz lett.

A képen az eredeti 1952-es prospektus és fotóritkaságok az 50-es évek közepéről: az Ikarus 30-asok Bandirma és Erdek városokban.