„Camelo”-k Oroszországban – de csak mutatóba készültek.
2024-02-12Costa Rica kéttucatnyi Ikarus 260-asa és egy szomorú sorsú 280-as
2024-02-13Az 1969-71 közötti 180-as és 556-os buszok vásárlása után, 1974-től Tunézia ismét az Ikarus vásárlásokkal akarta modernizálni a tömegközlekedését.
Tunézia, pontosabban a fővárosban Ikaruszok voltak az első csuklós buszok. Amikor az első kettő megérkezett a kikötőbe, a népnyelv rögtön elkeresztelte őket „Zina—Azizá”-nak.
Ez egy akkoriban népszerű táncosnőpáros neve volt. A későbbi csuklós buszokat is szerte az országban ma is ezen a néven emlegetik. (A csodásan csípőt rázó táncosnők és a kanyarban tekergő csuklós busz között nem nehéz felfedezni a kapcsolatot.)
Az első nagy szállítást követően, azért akadtak problémák, a szerviz, az alkatrész témában, igaz igen rövid idő alatt megoldódott. De ez elég volt ahhoz, hogy a tunéziai sajtóban az egyik konkurens buszvállalat igazgatója cinikusan kijelentse: „úgy hiszem az Ikarus csak epizódszereplő lesz a tunéziai buszpiacon” Aztán az idő nem őt igazolta!
A 70-es-80-as években a fejlődő országok közül Tunézia volt a Ganz-MÁVAG legnagyobb vásárlója. Hasonlóan jól alakult az Ikarus buszok vásárlása is. 1981-ben is vettek újabb 100 darab 280-ast, ’84-ig körülbelül összesen 300 darabot, majd 1988-tól KD formában további több száz Ikarus készült Tunéziában, a STIA Ikarus 283.20-as.
Felmerül a kérdés, miért szerették az Ikaruszokat ott, ahol olyan világcégekkel kellett megküzdeni, mint a Fiat, a Volvo, a Van Hool, a Pegaso, a Saviem. A válasz egyszerű: a magyar buszok elegánsak és kényelmesek voltak. Nagy a befogadóképességük, és ehhez mérten olcsók is. A vevőszolgálatra mindig lehetett számítani. A magyar szakemberek állandóan kéznél voltak, de még a szakmai képzéshez is hozzájárultak. Érdemes megjegyezni, hogy a tunéziai Kereskedelmi Minisztérium az akkori járműtenderében a vevőszolgálattal kapcsolatos követelményeket szinte szó szerint az Ikarus által már megvalósított gyakorlat alapján írták elő.
1974-től összesen 669 darab 280-as „állta a sarat”, pontosabban a sivatagi homokot Tunéziában. Aztán jött a STIA 283.20-as csuklós és a 280-asok mára már az Észak-afrikai ország tömegközlekedésének egy fejezete lett.