Nem lett sikertörténet
2023-10-10Kubai pillanatképek a 80-as évekből
2023-10-10Hamarosan vadonatúj járművek jelentek meg a baráti szocialista országokból a „Szabadság Szigete” útjain – ZIL-158, PAZ-652, Škoda 706 RTO, és nem utolsó sorban Ikarus 620.
A forradalom győzelme után az új kubai kormány megkezdte a rend helyreállítását a közlekedés területén. 1959 márciusában államosították az AMSA üzemet. 1961-ben pedig megalakult az Állami Autóbusz Vállalat, ezzel megkezdődött a karbantartás átszervezésének folyamata a régi rendszerből örökölt buszpark és berendezéseinek jobb kihasználása érdekében.
Ezzel egy időben megtörtént az első önálló buszkészítési kísérlet is. 1962-ben két kísérleti csuklós járművet mutattak be Havannában. A tesztek elégtelen motorteljesítményt és rossz irányíthatóságot mutattak ki. Sokféle buszt importáltak Spanyolországtól Japánig, míg végül 1969-ben a kubai kormány szerződést írt alá a francia Berliet céggel, hogy buszokat összeszerelő üzemet építenek. Havannától 50 kilométerre, Guanajay-ban, a Combinado de Mariel nevű cég 1971-ben kezdte meg működését.
1978 novemberében a KGST-országok együttműködése keretében a Kubai Transzimport és a Magyar Mogürt együttműködési megállapodást kötött, amely a gyár rekonstrukcióját írta elő. Továbbá műszaki szakemberek képzésében és alkatrészellátásban, az új és nagy sikerű Ikarus 200-as típuscsalád összeszerelésében.1979-1980 között 400 trópusi Ikarus összeszerelését tervezték. Hamarosan megkezdődött a gyártás, az új buszok a Girón XIII megjelölést kapták.
A hozzájuk tartozó alkatrészek egy részét – üléseket, korlátokat és egyéb belső díszítőelemeket – kubai vállalkozások szállították, míg a Csehszlovákiából importált sebességváltókat is helyben szerelték össze. A hazai alkatrészek arányát fokozatosan 60%-ra tervezték növelni.
Aztán megszületett az Ikarus-Giron XIV. Lendületet kapott kubai Ikarus buszok gyártása. A kubai mérnökök, mintha magyar társaikat utánozták volna, új egységek alapján különféle módosításokat kezdtek fejleszteni. 1981-ben a cég az utolsó spanyol autóskészleteket összeszerelése után, kirukkoltak az új városi modellel, a Girón XIV-el.
Ez azonban csak viszonylag volt új, meg viszonylag volt Ikarus, mert Hino alváz volt, egy ajtóval rövidített magyar karosszériával. Gyártása mindössze egy évig tartott, és körülbelül 350 példányban véget is ért.
1982-ben az üzem bejelentette az első kubai turistabusz prototípusának elkészítését, amely megkapta a Girón XX típusszámot.
A 38 üléses buszt az Ikarus 255 analógiájának is nevezhetjük, kubai Taino motorral (a Pegaso motor licenszével), kényelmes állítható ülésekkel, légkondicionálóval, sztereó rendszerrel és még egy kis bárral is felszerelték.
A fejlesztés megrendelője, a turisták szállításával megbízott Transtur cég azonban a motorral elégedetlen volt, ám az új motor alkalmazása miatt az utastér hátsó részében viszont megnőtt a padlómagasság, ami bizonyos kellemetlenségeket okozott az utasoknak. A fényűző prototípusból nem lett sorozatos luxus prototípus, helyette egy egyszerűbb modellnél maradtak. Ez volt a Girón XV. a távolsági Ikarus 256 másolata, amit 1989-ig futószalagon gyártottak.
1986-tól a csuklós Girón XVI, vagyis az Ikarus 280 pontos másának gyártása csak részben enyhítette a helyzetet, és a zsúfolt buszok, kint lógó embercsoportokkal továbbra is a havannai táj részei voltak.
Az 1980-as évek második felében a Girón XX koncepciójára három prototípus fejlesztettek ki, az Ikarus 254 mintájára, a Girón XXI-et.
Ezeket a 40 üléses autókat Taino motorokkal is felszerelték. A tervezők okulva a hibákból, a teljes utasteret a motor fölé emelték, kiegyenlítve a padlót, ugyanakkor növelték az egész busz magasságát.
1987-ben új autóbuszt helyeztek üzembe. A soros gépeket Girón XXII-nek és a nem hivatalos „Colossus” (Coloso) névvel jelölték, és csak kis mértékben tértek el a kísérleti gépektől. Ezenkívül 1991-ben ennek alapján egy elegáns, 50 üléses XXII TE (Turismo Especial) módosítást hoztak létre. A tervezéséért megkapta az ugyanazon év novemberében megrendezett IX. Nemzetközi Havannai Vásár aranyérmét. Összesen 74 példány készült.
Az 1980-as évek végén kialakult Kelet-európai politikai válság a korábbi politikai és gazdasági struktúrák felbomlásával ért véget. A liberalizáció útjára lépett országok kormányai megkezdték Kubával való kapcsolataik felszámolását, a korábbi megállapodások felülvizsgálatát, vagy egyszerűen megszüntették azok végrehajtását.
Magyarország sem volt kivétel. A szocialista együttműködés végét a KGST feloszlatásáról szóló jegyzőkönyv aláírása jelentette 1991 júniusában.
A guanahayi üzem, miután elvesztette létalapját, hiába próbált új beszállítókat találni. A buszok utolsó darabjait az Ikarus alkatrészek maradványaiból állították össze, amolyan hibridek voltak. Illetve különböző összetákolt járművek kerültek ki az utakra.