A kanadai 18 méteresek

1977-ben az Ikarus megpróbálkozott Észak Amerika meghódításával. ’78-ban egy-egy hosszabb próbaidőszak után a Crown-Ikarus 1980 és ’86 között kezdett gyártani városi csuklósokat. De mivel az USA iparvédelmi okokból csak 50% külföldi terméket engedett, a fényezett busz testeket áthajóztatták az USA-ba, ahol megtörtént a végszerelés. 1983-ban Kanadában is bemutatták. Végül ott még többet rendeltek (287 darabot) a 286.22-ből, mint az Egyesült Államokban.

(Képgalériánkban a legszebb kanadai évek:)

Kanadában az ontariói tranzitvállalatok az 1980-as évek elején-közepén kezdték el komolyan megvizsgálni a csuklós buszokat. Olyan gyártók modelljeit tesztelték, mint a Van Hool és a General Motors, de a TTC (Transit Toronto Co.) az Ontario Bus Industries (későbbi elnevezése Orion Bus Industries) által kínált Ikarus modell mellett döntött. A TTC 1986-ban 27 millió dollár összértékben 90 Ikarus-Orion buszt vásárolt az azóta csődbe ment Ontario Bus Industries-től (OBI).

A szerződés értelemében 1987-ben összesen 90 darabot kaptak. A karosszériahéjakat (ajtók, ablakok, ülések, motor nélkül) az Ikarus Magyarországon gyártotta és hajóval szállította Montrealba. Ezután teherautókkal az OBI mississaugai üzemébe szállították őket, ahol megtörtént a végső összeszerelés.

(Képgalériánkban az Ikarus-Orion III utastere:)

A kanadai Ikarus „projekt” nem lett hosszú életű, mert a világ négy földrészén feltűnt magyar Ikarus buszok Kanadában nem igazán váltak be, pedig külsőleg a kor igényeinek mindenképpen megfeleltek.

Alig 6-8 évvel az üzembe állás után ki is vonták a forgalomból valamennyit. A korabeli sajtóban 1995-ben olvasható, hogy a Toronto Transit Commission (TTC) képviselői bejelentették, „katasztrofális műszaki állapotuk miatt 14, Ikarus-felépítménnyel gyártott csuklós autóbuszt azonnal ki kell vonni a torontói tömegközlekedésből”. Torontóban 90 busz járt. Az utolsó buszt 2000. május elseje előtt nyugdíjazták. Az utolsó buszt 2000 május elseje előtt nyugdíjazták. De a TTC úgy döntött, hogy tizenkilenc Ikarust felújíttat a Hillcrest-i járműkarbantartó üzemben, a buszok még 3 évig üzemeltek. Az Orion III buszokat 2003. június 20-án vonták ki végleg a forgalomból, és még abban az évben le is selejtezték őket. (Egyébként a TTC számos Orion Ikarus csuklós autóbuszt adott el a kubai Havanna MetroBusnak 1996-ban.)

A kanadai üzemeltető állítása szerint a csuklós szerkezet rossz minőségű megmunkálása és a felhasznált silány anyagok következtében a buszok idő előtt elrozsdásodtak, balesetveszélyessé váltak. A felújítás az üzemeltető szerint járművenként 100 ezer dollárba kerülne. Korábban az Ottawában üzembe állított Ikarus karosszériájú buszok ellen is a torontóihoz hasonló minőségi kifogások merültek fel.

Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kanadai utak nagymértékű sózása járult hozzá az idő előtti korrodálódáshoz.

(Képgalériánkban a leselejtezett buszok a szétvágás előtti időszakban:)

A 6410-es körbejárta Torontót, mielőtt szétdarabolták.

Szinte minden országban egy-egy típus forgalomból kivonását kisebb-nagyobb ünnepség kíséri. Ez alól Kanada sem kivétel. 2000. szeptember 4-én, amikor Torontóban az utolsó Ikarus-Orion III is nyugdíjba vonult, a Toronto Transit Commission a buszrajongókra gondolva egésznapos fotókörutat szervezett a nagyvárosban. Szeptember 3-án az összes Ikaruszt hivatalosan is kivonták a forgalomból, így valóban ez volt a 6410-es busz utolsó útja.

(Érdemes megemlíteni, hogy akkor még nem gondolta senki, hogy a 90 darab torontói buszból 2001-ben a buszhiány és a növekvő forgalom miatt 19 buszt felújítottak és még 2003-ig vígan közlekedtek.)

Képeink a 6410-es körútján készültek, és amerre járt, a busz homlokán mindig változtatták az útvonaljelzőt. Ezt a buszt aztán szétvágták, nem volt a 19 felújított között.

(Képgalériánkban a búcsú-körúton készült fotók:)