Az NDK egyik kedvence volt.

„Robust, leicht zu warten, genügsam” – robosztus, könnyen karbantartható, igénytelen – mondták annak idején a németek a 311-esről.

Kevés emlékezés van az NDK-beli Ikarus 311-esekről. Pedig Bulgária mellett, az NDK-ba került a legtöbb és igencsak kedvelt típus volt. 1966 és ’72 között a 311.60-asból és a 311.61-esből, összesen 852 darab járta a keletnémet utakat. Rögtön miután a típust az 1965-ös BNV-n kiállították (fekete-fehér fotón), a németek egyszerre 400 darabot rendeltek a középkategóriás buszból.

Pont beleillett az NDK közlekedési igényeibe, mert utasszámával kielégítette a kisvárosi–falusi járatokat, gyárakhoz, bányákhoz, kombinátokhoz munkásszállításra is megfelelt. És nem utolsó sorban viszonylag könnyen karbantartható volt

 1967 júliusától Székesfehérvárra került a 311-es gyártása, több korszerűsítés is történt. Az NDK-n kívül afrikai, Közel-keleti, ázsiai megrendelések is érkeztek, ami azt jelentette, hogy Fehérváron a műszakonként három, három és fél kocsitest elkészítését, négy buszra kellet felemelni.

Az NDK-ban a 852 buszból 1988 szeptemberében még 156 Ikarus 311-es busz forgalomban volt. A veterán klubok és egyesületek több példányt felújítottak és nosztalgiajáratként üzemeltetik, esküvőre, családi rendezvényekre adják bérbe és persze a veterán jármű kiállítások állandó résztvevői. Közülük például a Sachsen Oldtimer 1969-es gyártású buszát Drezda és környékén lehet látni.