Ikarus buszok a „tűz és jég országában”

A 80-as években rendszeres, bár nem nagy összegű gazdasági ügyletek bonyolódtak Magyarország és az akkor mindössze 200 ezer lakosú Izland között. A magyar exporttermékek listáján fogyasztási cikkek, elsősorban textíliák, továbbá élelmiszerek, bor, gyümölcs és néhány más termék, mint például izzólámpa szerepelt. Izlandról származó importunk csekély értékű vegyipari alapanyagon kívül hallisztből állt.

A közlekedési vállalatok gépparkját részben Volvo, részben Mercedes és Leyland alkotta. 1980-ban tendert írtak ki, amelynek két győztes volt: a Volvo és az Ikarus. A Reykjavík-i közgyűlés 1980. április 15-én határozott 20 darab Volvo és 3 darab Ikarus vásárlásáról. Az ügylethez csatlakozott Izland második legnagyobb városa, Kópavogur, amely további 3 darabot vásárolt.

A 6 darab Ikarus 260.29 az Ikarus 260 Izlandra szánt változata volt. Más ajtókkal és ablakokkal, Renk-Doromat 873-as sebességváltóval készültek.

1983-ban a 3 reykjaviki busz is átkerült Kópavogurba.

Svájcon kívül Izland volt az egyetlen Nyugat-európai ország, ahol a rendszerváltás előtt 260-as közlekedett.