Ikarus és a Renault – volt ami bejött, volt ami nem

Ha Ikarus buszt nem is vett Franciaország, de a francia járműgyártók jó partnerek voltak.

Ezek egyike a SAVIEM (Société Anonyme de Véhicules Industriels et d’Equipements Mécaniques) amely több kisebb cég összevonásával 1955-ben alapított a Renault. 1974 óta készült Irakban a Saviem-Ikarus 553-as (összesen 1500-darab. Az Ikarus legkisebb, 6,5 méteres autóbuszának légkondicionált, speciális gyermekszállító változata a francia Saviem SG—4 alvázra épült. Eredetileg gyermekszállításra, iskolabusznak szánták, sőt készült olyan változat is óvodák részére, amelyben harmincnyolc alacsony magasságú ülőhely és 9 darab rögzített mózeskosár volt.

A SAVIEM-et (Société Anonyme de Véhicules Industriels et d’Equipements Mécaniques) több kisebb cég összevonásával, 1955-ben alapította a Renault. A bagdadi összeszerelő üzemben kezdetben itthonról szállított alkatrészekkel állították össze a buszokat, majd folyamatosan álltak át a helyi gyártású elemekre. 1974 és 1980 között folyt a 2300 mm szélességű alaptípus gyártása (553.10 és 553.14 néven), majd a helyiek módosítást kértek, és 2100 mm-re csökkent a kabin szélessége. Még a 70-es, 80-as években is a Közel-keleti szokás szerint a sofőrök a buszaikkal addig jártak, míg szét nem estek.

1979-ben a Renault-SG4 alvázra épített Ikarus 554-esből 150 került ki Madagaszkárba (SKD) félig összeszerelt karosszéria szett formájában.

1982-ben kötöttek szerződést 600 darab Renault-Ikarus 543.16-osra, amelyek Székesfehérváron készültek.

A Renault RVI cég a 1981 nyarán kért ajánlatot a fehérvári gyártól, autóbuszok felépítményének elkészítésére. A francia—magyar együttműködésben készült járművekre tett ajánlat érvényességi határidejének többszöri meghosszabbítása után 1982 június elején francia küldöttség járt Fehérváron. A szerződést pedig június végén írták alá Párizsban. A Renault—Ikarus 543.16-os 3 ajtós kisbusz 6,4 méter hosszú, 24 üléses volt. A három ajtó közül egy a bal oldalon, a vezető felől van, kettő pedig a jobb oldalon. Érdemes megjegyezni, hogy a technológiai, konstrukciós dokumentációs tervek elkészítésével szinte egyidőben már a gyártás is ment. A prototípus építése közben, július végén francia szakemberek érkeztek a gyárba, akik vázállapotban átnézték a buszt. Novemberben pedig már sorozatban gyártották. A ’82-ben kötött szerződés szerint 600 darab Renault—Ikarus 543.16-os busz készült Székesfehérváron.
Érdemes megjegyezni, hogy 2015 márciusában a közlekedési miniszter bejelentette, hogy több ezer „kőkorszaki” kisbuszt ki kell már vonni a forgalomból mert balesetveszélyesek. Ez többek között az öreg Renault-Ikarus buszokra is vonatkozott, hiszen volt olyan, amely már több mint 30 (!) éve rótta Algéria útjait. Ám az algériai sajtóból tudható, hogy csak 2017 után váltották le az öreg midibuszokat.

1989-ben az Egyiptommal fennálló állandó szerződés birtokában rendelt buszokat a Renault. A székesfehérvári gyárban áprilisban Renault farmotoros alvázra elkészült a 12 méter hosszú Ikarus 259.68-as prototípus. A mintakocsi elkészítése az Ikarusnál — a tervezéstől a végszerelésig — alig öt hónapot vett igénybe.

Az Egyiptomi Közlekedési Minisztérium 1979-ben alapította a társaságot, amely a részvénytársaságokra vonatkozó törvény hatálya alá tartozik, és kapcsolódik a tengeri és szárazföldi szállítási holdinghoz. A cég székhelye Kairóban van, de tizenöt fióktelep van, amelyek három szektort fog össze. A 90-es évek végén a Felső-Egyiptom Bus Company flottája Mercedes-Benz O302, Scania és Renault járművekből állt/áll, ez utóbbiak Ikarus karosszériával.

Mindkét szériát jellegzetes (világosabb vagy sötétebb) zöld fehér csíkozásra festették. Ez kifejezetten arra utal, hogy a buszok a Felső-Egyiptomi Utazási, Turisztikai és Közlekedési Társasághoz tartoztak/tartoznak.

Már a midibuszok tervezésnek éveiben kiderült, hogy a különböző egyedi kialakítású, vagyis változatos felszereltségű kisbuszok túlságosan lekötik a tervezőket és a gyártást. A fő gondolat az volt, hogy a jellemzően midibuszos tömegközlekedésre épülő (afrikai, ázsiai) országokat is érdemes megcélozni. Ehhez sikerült kooperációs partnernek megnyerni több nagy buszgyártót. Az 500-as típuscsalád ezekre a közösen kialakított modellekre épült. Volt, ami bejött, de volt, ami csak a prototípusig, vagy néhány tíz darabig jutott.

A Renault—Ikarus 554, illetve az 543.16-os és 17-es sikere mellett viszont a Renault-Ikarus 546-osból nem készült sok. 1991-92-ben 6 darab (Renault 110-60 típusú alvázon 110 lóerős motorral) turista kisbuszt vittek Marokkóba és Martinique szigetére. 1991-ben a BNV-n is kiállított Ikarus 546-osból – a 4 féle altípusából – összesen 41 darab készült. Belgiumba, Németországa, Csehországba, Oroszországba kerültek 546-osok, és 15 járta a hazai utakat. (Az egyik fotón a két miskolci busz).

1990-től 1995-ig, újabb – 56 darab – Renault-Ikarus buszt vett Egyiptom, azonban ezek már 396.86-osok voltak. A Renault PR14S R motorral és alvázzal készített 396.86 -asok legnagyobb része Felső Egyiptomba került turisták szállítására. Részben az East Delta Tours és a Saccara Tours üzemeltette őket, nagy megelégedésre. Került ezekből a buszokból a Nile General Bus Company-hoz is, amely viszont hosszabb távolsági járatokra üzemeltette: líbiai és jordániai útvonalakon.