A magyar dizájn-ötletért odavoltak az irakiak

Az Ikarus Buszok a világban csoportban megjelent írásainkból egyértelműen kiderül, hogy sok országban az Ikarus buszok szeretete egyfajta kultusszá nőtte ki magát. Leginkább azokban az országokban, ahol a városi tömegközlekedést biztosító cégek mellett magántársaságok, magánszemélyek üzemeltették, vagy még használják ma is buszaikat. Például Egyiptom, Irak. Ez utóbbi ország 1974-től több Ikarus típust honosított meg. Ezek közül is kiemelkedik az Ikarus 577-es, amelyből Székesfehérváron készült 8 darab kivételével valamennyit KD (Knock Down: dobozba/konténerbe csomagolt és kiküldött alkatrészek) kivitelben, helyi összeszerelésben készült.

1186 buszt készítettek 1983 és 1989 között Iskandariyah-ban, (Alexandriában), a State Enterprise for Automotive Industry REEM autóbuszgyárban. A buszok Scania K112 alvázra épültek. A székesfehérvári Ikarus gyárból évekig több szakember segített a betanulásban, a gyártásban. 1989-ben elérték az 1000. összeszerelt autóbuszt, amely – a visszaemlékezések szerint – az irakiak számára hatalmas sikerélményt jelentett, sajtóvisszhangot kiváltó esemény lett, sőt a buszt kivitték Törökországba, az Ankara Trade Show kiállításra is, az iraki ipar nagyszerű eredményét bizonyítandó.

A buszokat általában egyszínűre festették egy eltérő színű csíkkal. Az ezredik busznál a kint dolgozó Szabó János kitalált egy sokkal látványosabb csíkozást, amit két munkatársával, Baumann Jánossal és Nejpár Jánossal meg is csináltak. A gyár vezetésének is nagyon tetszett. (Jobbra a kép az ankarai indulás előtt készült, a magyar külszolgálatosokkal. )

Ez a fajta csíkozás olyan népszerű lett, hogy ettől kezdve a megrendelők kérésére tucatjával készültek ezzel a festés-mintázattal a REEM-Scania-Ikarus buszok. Összesen még további 186 busz, mert néhány hónappal később „közbeszólt” az Öböl Háború.