A lényeg, hogy hangosan szóljon…!

Kevésbé ismert tény, hogy a sok évtizedes sokféle típust magába foglaló iraki üzleti kapcsolat sokkal régebbi, mint az 1971 szeptemberében először vásárolt 110 darab 556-os és az 50 darab 180-as. Ugyanis már 1959 nyarán vásárolt Irak 24 darab Ikarus 31 típusú autóbuszt, majd 5 évvel később 13 darab 311-est. A MOGÜRT Bagdadban járt képviselőjének sikerült megalapoznia ezt a Közel-keleti kapcsolatot. Ami akkoriban nem lehetett könnyű, mert az egykori angol gyarmati idők után is az angol buszgyártás, az emeletes (Double-decker) buszok uralták Irak útjait.

Az iraki exportban persze az is közrejátszott, hogy az iraki hadsereg 1958-ban megdöntötte a monarchiát és az új katonai kormány jó viszonyt létesített a Szovjetunióval.

1964-ben, a 13 darab Ikarus 311-es beszerzésekor, az Ikarus gyárba látogató iraki kereskedők élénken érdeklődtek, hogy milyen a buszok kürtje. Ugyanis Bagdadban még a 60-as évek elején is az utakon a „megy, ki merre lát” elvén működött a közlekedés és a hangos autóduda mindig hatásosnak, tekintélyparancsolónak bizonyult

Egykor a bagdadi városi zaj velejárója még a kipufogó volt, amelynek erősségét nem tiltották szabályok. Általános nézet volt, hogy csak az az igazi gyors kocsi, amelynek hangja is van. Ezért aztán — a magyar szervízesek tiltakozása ellenére — néhány Ikarus 311-es buszról leszerelték a kipufogódobot, és olyan hanggal „téptek” végig – dudálva- a városon, hogy ijedtükben szétspricceltek a gyalogosok, motorosok, na meg megvadultak a kordék elé fogott szamarak.

Az Ikarus 311-esek karbantartása Bagdadban volt. Frászt kaptak a magyar szerelők, amikor egy véres Ikarus busz állt be a garázsba. Az egykori feljegyzések szerint, az Ikarusosok megszokták, hogy az arabok vallásosak, a teherautókhoz hasonlóan a 311-esek kabinja felett is, kívülről, nemcsak a próféta keretes képeit helyezték el, hanem színes tájképeket is. A kormánykerékre szalagokat aggattak. Ám az egyik Ikarus 311-es busz véresen érkezett meg első útjáról. Az első lökhárító felett véres tenyérnyomok voltak. Mint kiderült, nem volt baleset vagy ilyesmi, hanem a helyi szokás szerint a kocsi avatására áldozati bárányt öltek le, és annak vérébe mártott tenyér lenyomatait kenték a karosszériára.

Érdemes megjegyezni, hogy a gyakran mekkai zarándokútra is használt iraki 311-esek üzembiztonság tekintetében is megállták helyüket a nagy „világmárkákkal” szemben, 5000 kilométert is hibátlanul tettek meg a sivatagi utakon.