Jó szolgálatot tett a színezett autós napellenző

Az Ikarus 577-es buszok arab testvérkéi közül még jó néhány ma is közlekedik Irakban, a magántársaságok sofőrjeinek büszkeségeiként jócskán kidekorálva, „tuningolva”.

1983 és 1989 között, KD rendszerben szállított az Ikarus a közel-keleti országba, ahol 1186 buszkészült Bagdadtól nem messze, Iskandariyah-ban, (Alexandria) a kizárólag erre alapozott State Enterprise for Automotive Industry REEM autóbuszgyárban. Innen ered a REEM elnevezés, ami a buszokra is felkerült. A buszok Scania K112 alvázra épültek. Hasonlóan az egykori szovjet/orosz Ikarus 250-256-osokhoz, a buszok fényszórói elé az irakiak is házilag átlátszó védőplexit, vagy ritka szövésű hálót szereltek fel. A nagyrészt sivatagi országban azonban nem elsősorban a felverődő kövektől, hanem a homoktól kell védeni a ma már nehezen beszerezhető fényszóró üveget. Pláne ha a busz a térségre jellemző „habub”-ba, a sivatagi szélviharba kerül be, egy idő után matt lesz az üveg.

A Szovjetunió/FÁK Ikarus buszos képeit nézve, sokan felteszik a kérdést, mi volt a célja a fényszórók elé szerelt színes plexiüvegnek?

Az egykori Szovjetunió tagállamaiban, sőt az utódállamokban is annyira elterjedt volt, hogy – a buszvezetők emlékei szerint – még vicces helyzetek is voltak, hogy amikor egy buszon nem volt, a felszálló utasok kérdezték a sofőrt, miért nincs a kék „napellenző” szemüveg az Ikaruson, és biztonságos ez így?

Mert hogy ez volt a legelterjedtebb Ikarus „kolhoz-tuning”, de kétségtelen, hogy fontos szerepet töltött be. Ugyanis a keretes plexi védte a fényszórókat a felpattanó kövektől, ami az egykori szovjet utakon nem volt ritka. Az Ikarus fényszórói mindig is hiánycikknek számítottak.

Természetesen le lehetett cserélni hasonló, a Szovjetunióban gyártott fényszórókra, de a magyarok fényesebbek voltak. Általában a GAZ-69-ben rendszeresített színezett napellenzőket szereltek a buszok fényszórói elé, vagy a Volga barna színezett napellenzőit. (Előfordult, mint az az egyik fotónkon látható is, hogy vékony acélháló volt a keretben, azonban ezt azért nem szerették, mert a por/homok átjutott a rácson és idővel homályosította a fényszóró üvegét.)

Tegyük hozzá, annyira jól illeszkedtek a busz megjelenéséhez, hogy senkinek nem jutott eszébe kételkedni abban, hogy ezek a „védőszemüvegek” nem a busz gyári tartozékai.