Ikarus busszal a Világifjúsági Találkozóra

Ma már megmosolyogtató, ahogy 1953-ban az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár DISZ-fiataljai (a KISZ elődje) – ahogy mondani szokás „önként és dalolva” „rástartoltak” a IV. Világifjúsági Találkozó ügyére

A fennmaradt feljegyzésekből szó szerinti idézve: „…néhány héttel ezelőtt elhatározták, hogy a Bukarestbe induló autóbuszok egy részét fiatalok készítik el. Ezzel küldik üdvözletüket a világ ifjúságának. Azokban a napokban, amikor a kezdeményezést tettek követték, nagy volt a lelkesedés a fiatalok között. Másról sem beszéltek, mint a IV. Világifjúsági Találkozóról és arról, milyen nagy kitüntetés a gyár fiataljainak, hogy Bukarestben Ikarus autóbuszok szállítják majd a magyar küldötteket a különböző rendezvényekre.”

Na de aztán egy kissé lelohadt a lelkesedés. Erről így írtak:

„….Múlt az idő, mindenki azt hihetné mennél jobban közelebb a VIT megnyitásának ideje, annál jobban nő a lelkesedés az Ikarus fiataljai között. Ám a tények mást mutatnak. Éppen azért, mert a DISZ-vezetőség nem lelkesítette a fiatalokat további jó munkára, a nagy lelkesedés alábbhagyott és csak most az elmúlt napok óta indult újabb kezdeményezés az alapszervezetek részéről, hogy július 20-tól augusztus 2-ig VIT-műszakot tartanak…””… A fiatalok gyenge munkája azt bizonyítja, hogy az üzem pártvezetői nem ellenőrzik rendszeresen a DISZ munkáját…”

Vagyis végre valahára csak elkészültek a buszok és elvonatoztak Bukarestbe, hogy a népes magyar delegáció „Ikarus buszozhasson” a román fővárosban.

És még a késlekedés, az elszállt lelkesedés okát is megtalálták, íme a végkövetkeztetés: „Nincs a műhelyben egyetlen lelkesítő felirat, amely felhívná a figyelmet: a világifjúság békéjének erősítéséhez az Ikarus-gyár DISZ-fiataljainak jó munkája is hozzájárul.”

1955 július 31-én kezdődött Varsóban az V. Világifjúsági és diák találkozó. A magyar fiatalok, a kiküldöttek, az akkori kornak megfelelően a sok ajándék mellett, a „több száz százalékkal” túlteljesített munkafelajánlással a tarsolyukban utaztak ki. Amíg az angol, a francia delegáció tagjai utcai zenéléssel, és adományok révén juthattak el Varsóba, addig például a bőkezű Magyarország, a 700 magyar kiküldött részére 750 méteres vonatszerelvényt állított össze, amelyen a MÁVAUT 52 darab vadonatúj Ikarus 55-ösét és a gépkocsivezetőket vitte Varsóba.

Szintén Ikarus 55-ösöket vittek 1962 júliusában Helsinkibe, a Világifjúsági és Diák Találkozóra.

1962 júliusában Helsinkibe, a Világifjúsági és Diák Találkozóra magyar küldöttséggel együtt utazott Helsinkibe tizenöt gépkocsivezető. Feladatuk az volt, hogy a MÁVAUT által Helsinkibe irányított Ikarus 55 típusú autóbuszokkal, egyrészt a magyar vendégeket vigyék el a próbákra, szereplésekre, kirándulásokra, másrészt pedig nemzetközi szállításokat bonyolítsanak le az előkészítő bizottság rendelkezései értelmében.

Az egyik gépkocsivezetőt egy újságíró kérdezte a VIT után: Már hét éve járunk ezekkel az Ikarus 55 típusú kocsikkal külföldön, de sehol magyar busznak olyan sikere nem volt, mint Helsinkiben. Nemcsak az utasok voltak kivétel nélkül elragadtatva a szép, kényelmes, modern busztól, hanem a „kívülállók” sem tudtak betelni velük. Vicces, de volt, hogy a kíváncsiskodók, néha székekre álltak, hogy jobban beleláthassanak a parkoló buszokba. Visszafelé jövet pedig az egyik buszt kibérelte egy kanadai csoport, úgyhogy ez a kocsink „lábon” jött haza. Négyezer kilométert futott a legkisebb nehézségek nélkül.”

Tegyük hozzá, a finnek nem voltak nagyon meghatódva az Ikarus buszoktól a későbbiekben sem, mert csak 1997-ben vettek néhány 415-öst. De ezen nem érdemes csodálkozni, hiszen kemény északi konkurensei voltak a SISU, a Scania, vagy a Volvo, illetve a finn KABUS.

A X. Ifjúsági és Diák Világtalálkozóra, vagyis a X. VIT-re 700 magyar küldött utazott ki Berlinbe 1973 júliusában.

Természetesen nem lehetett a fiatalokat szedett-vedett buszokkal utaztatni. Hiszen a legszebb színben kellett feltüntetni a szocializmus „vívmányait”. Ezért aztán egy „fránya tőkésország” kooperációjában készült 20 autóbusz vitte a küldöttséget. Mégpedig az 1968-tól gyártott Saurer és Steyr motoros 659-es buszokkal. A Steyr 5SH4 alvázba 210 lóerős motor került. Ebből a típusból végül ’72-ig az osztrákok 69 darabot vettek. 1972-re pedig elkészült 30 darab hazai használatra. A Volán által üzemeltetett 20 busszal kelt útra Berlinbe a VIT magyar küldöttsége.

Fontos megjegyezni, hogy a berlini szervezők egy évvel korábban jelezték az Ikarus Gyárnak, hogy (a normál éves terven felül) szükség lenne 400 darab Ikarus 180-asra. Ezek segítettek aztán az egyhetes rendezvény tömegközlekedésében. Ma már azt is tudjuk, hogy mindegyik buszon egy (fegyveres) STASI ügynök ült, nehogy eltérítse valaki a buszt Nyugat Berlin felé.

A szocialista országokban annak idején a Világ Ifjúsági Találkozók kulcsfontosságú politikai „hepeningnek” számítottak. Hónapokkal előtte óriási készülődés, hatalmas anyagi ráfordítás jellemezte. 1978 júliusában Havannában volt, de a távolság sem befolyásolta a pénzszórást. Az eseményből az Ikarus is kivette a részét.

Június elején indították útba az Odessza-i kikötő felé a szovjet AVTOEXPORT húsz darab – a szériától eltérő – Ikarus 250-es buszát, amelyek Kubában a szovjet küldöttséget szállította.

A trópusi viszonyokat figyelembe véve a buszokat légkondicionálóval és színes ablaküvegekkel rendelték. Egy szakember is elkísérte a buszokat a VIT-re, hogy ellássa az üzemeltetéssel, a karbantartással kapcsolatos teendőket.

Nemcsak a Szovjetunió, de az egykori NDK ifjúságának küldöttei is Ikarus buszokon járták a VIT alatt Havanna utcáit. Kelet Berlinből huszonöt darab 256-ost indítottak útra. Bármilyen hihetetlen, de a kiszállítás előtt az NDK-s buszokhoz a magyar vevőszolgálatosok kiutaztak és átalakították valamennyit a szokatlan klíma miatt. Például sötétített üvegezést kaptak. Mivel a 256-osok Székesfehérváron készültek, az ottani gyár egyik szakembere is kiutazott Havannába.

A Grúzia nevű hajó fedélzetén az Ikarus 250-esekkel ungvári buszsofőrök is utaztak, akik Havannában vezették a buszokat. A visszaemlékezéseik szerint, a delegációknak kizárólag a kijelölt útvonalakon volt szabad közlekedniük, ahonnét eltávolították a sokgyermekes szegény családokat, prostituáltakat, bandákat. A buszok – bőkezű ajándékként – a rendezvény után is Havannában maradtak.