Már a 90-es évek elején köztudott volt, hogy a légszennyezettségben Sanghai, Mexikó City után Teherán a harmadik. Generális változásokra volt szükség a – ma már 8 és félmilliós – város tömegközlekedésében.A por és égéstermék csökkentésének egyik lehetősége a tömegközlekedés korszerűsítése, az állandó dugók csökkentése és a buszok gázüzemre váltása volt. (Idővel mindkettő megvalósult.)Már ’91-’92 körül elkezdődtek az irániak tapogatódzása ezekbe az irányokba. Amikor 1991-ben Teherán vásárolt 800 darab Ikarus 260-ast és 499 darab Ikarus 280-ast, a gyors városi sikerre tekintettel, az volt a kérésük, hogy az Ikarus készítsen egy csuklós gázüzemű mintadarabot. A busz el is készült, MAN motoros, 500 literes, 40 kilogramm súlyú folyékony pb-gázt tartalmazó tartállyal, amely körülbelül 450 kilométer megtételéhez volt elegendő.
1992-ben vitték ki a buszt a magyar pavilon kiállítására, az október elsején kezdődött Teheráni Vásárba. (a fekete-fehér képen a tréleren az indulás előtt.)Aztán sokáig nagy csend…! Majd 1993. májusban – az Ipari Szemlében – megjelent cikkben olvasható: „Sajnos az vásáron kint hagyott gázüzemű Ikarus prototípusát hét hónap alatt sem tudták beüzemelni.”A buszt ’93-ban azután mégis forgalomba helyezték, de sok gond volt vele, a MAN által szállított motor erőtlen volt, gyakran le is fulladt.A busz évek óta egy teheráni garázsban áll, és bár kívülről szinte hibátlan, de láthatóan alaposan kibelezték.