Az „igásló” tette a dolgát.
2024-03-10Az iraki busztulajdonosok egyik kedvenc típusa volt
2024-03-10A folyamatosan növekvő Moszkva és több nagyváros közlekedési szakemberei rájöttek, hogy nagyobb kapacitású trolibuszokra van szükség, mert a ZiU trolibuszok nem elegendőek.
Budapesten már a 70-es évek közepétől bevezették a 280-as trolikat. A tapasztalatok ismeretében 1986-ban egy Ikarus 280.92-est teszteltek Moszkvában. A jó szakvéleményt követően a következő évben vettek 15 darab 280T csuklóst, azonban a magas költségek és a költséges karbantartás miatt Moszkva nem akart venni többet. 1988 elején a moszkvai hatóságok úgy döntöttek, hogy járműkészleteket vásárolnak az Ikarus 280.33, Ikarus 280.48 és Ikarus 280.64 autóbuszokhoz trolibuszokká való átalakítás céljából, majd 1988 novemberében megkezdődött a sorozatgyártás.
A SVARZ üzem összesen 60 trolibuszt épített Ikarus karosszériára. A legyártottak között voltak átalakított Ikarus 280.33 és Ikarus 280.64-es városi autóbuszok is, amelyek korábban 5-6 évig működtek a moszkvai buszjáratokon. Az 1990-es évek elejére a SVARZ üzem trolibuszok tömeggyártását tervezte az Ikarusszal együtt, úgy, hogy majd Magyarországról csak kész gépkészleteket szállítanak, és azok összeszerelését hazai gyártású elektromos berendezésekkel Moszkvában végzik. De a Szovjetunió összeomlása véget vetett az együttműködésnek. Aztán 2004-re az összes SVARZ-Ikarus trolit leselejtezték. Egyetlen SVARZ-Ikarus trolibusz maradt a világon: a 0034-es számú busz. 2020-ban a Moszkvai Technikatörténeti Múzeum bejelentette az igényét, azonban 16 évig a gyárudvaron szabadban hagyott, fokozatosan leromlott Ikarus trolit amint megmozdították, kettészakadt. Így két részben szállították el, de a helyreállításának időpontja nem ismert.