A túlzott szabványosításra való törekvés is az oka volt, hogy Mexikó nem vett Ikarus buszt. Pedig 1984 novemberében a Mexikóvárosban tartott „KGST 7 országa Expon” még úgy volt, hogy a tárgyalások végső szakaszában vannak, hogy az Ikarus is részt vesz a mexikóvárosi járműprogramban, a RUTA100-ban.1983 februártól mindössze két Ikarus futott tesztjáratban, de menetrendszerűen Mexikóvárosban, a főváros legforgalmasabb útvonalán. Egy 260-as és egy 280-as.
Összeszerelő üzem lett volna, és csak a karosszériát vásárolták volna, tehát az autóbusznak mindössze tíz százalékát. Minden egyebet maguk gyártottak volna, beleértve a motort és a sebességváltóházat is. De nemcsak ez volt a probléma. Egy mexikói szakmai összefoglaló szerint, ’83-nyarától folyamatosan korrigálták a 9 milliós város közlekedési reformját. Ebből a célból meghatározásra került a modulok kül- és beltéri gazdasági számainak mérete, színe és elhelyezési helye, a kiindulási-cél útvonal táblák, a fényvisszaverő R-100 logós matricák és az óvintézkedésre utaló feliratok, mind a felhasználó, mind az üzemeltető számára. Tanulmányok készültek az autóbusz mérnöki tervezésének mechanikai és műszaki újításaira és módosításaira vonatkozó javaslatokról, azzal a céllal, hogy szabványosítsák azokat az egységeket, amelyek lehetővé teszik az üzemeltetést és karbantartást, valamint a költségek minimalizálását ezeken a vonalakon. Mondhatni olyan felesleges apróságokat is meghatároztak, mint hűtőrendszer sapka, az üzemanyagrendszer sapka egységes mérete, és még sorolhatnánk. Sem a Volvo, sem a Mercedes, sem pedig az Ikarus nem volt nyerő, mert végül a saját gyártású MASA SOMEX típusú buszok vitték végig Mexikóváros tömegközlekedési reformját.