Szép jövője lehetett volna, de csak 12 darab készült belőle
2023-12-03
Az átalakítás egyedivé tette a Hong kongi Ikarus buszokat
2023-12-09Iránnal a 60-as évek eleje óta igen jó kapcsolata volt a magyar gazdasági életnek. Az iráni sah szimpatizált a szocialista országokkal. Ebből következően az évente megrendezett Teheráni Nemzetközi Vásáron rendszeresen kb. 300 négyzetméteres kiállítóhelyen ajánlották a magyar külkereskedők a termékeket. Azonban az Ikarus busz nem szerepelt a kiállításon. Kivéve 1968-at, amikor kivittek Teheránba egy csuklós Ikarus 180-ast. De nem a kiállításra, hanem a magyar kereskedelmi kirendeltség és a Teheráni Vásár között a magyar személyzetet szállította.
A Double-decker-hez, a piros angol emeletes buszhoz szokott emberek számára akkora feltűnést keltett az iráni fővárosban, hogy, mindig hatalmas csődület támadt körülötte akkor is, ha ment, akkor is ha nem ment. Sokszor el is akadt, ha szűk utcába fordult be és az utcában kocsik parkoltak. Ilyenkor a buszról leszálltak a magyar utasok, és az odagyűlt segítőkész irániakkal együtt elemeltek az útból egy-két személykocsit. Sokszor a főváros utcáin a tevéket is kerülgetni kellett.
Valójában éppen a főváros keskeny utcái lehetett az oka, hogy Irán, pontosabban Teherán, több Közel-keleti országgal ellentétben csak 1991-92-ben „kóstolt bele” az Ikarus buszok világába, de akkor egyből nagy falattal. 800 darab 260-ast és félezer 280-as csuklóst vettek. Akkor már teljesen megreformált, átépített úthálózaton jártak nagy sikerrel.
de akkor egyből nagy falattal. 800 darab 260-ast és félezer 280-as csuklóst vettek. És 3000 darabos megrendelést is belengettek. Az akkor már teljesen megreformált, átépített úthálózat vonalain jártak nagy sikerrel.
(Igen jól jött akkoriban egy ilyen nagy megrendelés, mert az Ikarus gyár, Rt-vé alakult Ikarus Járműgyártó Rt. néven, az egykori keleti tömb vezető autóbuszgyártója akkoriban már a politikai változásokkal járó piacvesztést nyögte.)
Azokban az években a 8 és félmilliós Teherán a tömegközlekedés óriási reformját határozta el, amelyben az Ikarusok amolyan első fecskék voltak. Teherán 750 négyzetkilométeres területen terül el, és naponta 2 millió ember közlekedett az összesen 1552 kilométert kitevő teheráni utakon. A metro építése mellett a buszközlekedés reformjára volt szükség.
Bevezették a külön sávot a buszok részére, amit már az Ikarus buszok idején kezdtek kialakítani, mára komplett szisztéma biztosítja a buszok zavartalan haladását a szinte állandó csúcsforgalomban.
Idővel a kínai buszok is megtalálták Iránt és az ezer darab Ikaruszt nem követte újabb szállítás. Még volt egy próbálkozás 1992 decemberében, amikor forgalomba állították Teheránban azt a propán-bután gázzal működő Ikarus autóbuszt, amelyet az iráni fél kérésére a magyarok egy 280-as típusú, csuklós buszból alakítottak át. A buszban az 500 literes, 40 kilogramm súlyú folyékony PB- gázt tartalmazó tartályt a kocsi hátsó részében, a padló alatt helyezték el.Már a 90-es évek elején köztudott volt, hogy a légszennyezettségben Sanghai, Mexikó City után Teherán a harmadik. Generális változásokra volt szükség a – ma már 8 és félmilliós – város tömegközlekedésében.
A por és égéstermék csökkentésének egyik lehetősége a tömegközlekedés korszerűsítése, az állandó dugók csökkentése és a buszok gázüzemre váltása volt. (Idővel mindkettő megvalósult.) Már ’91-’92 körül elkezdődtek az irániak tapogatódzása ezekbe az irányokba. Amikor 1991-ben Teherán vásárolt 800 darab Ikarus 260-ast és 499 darab Ikarus 280-ast, a gyors városi sikerre tekintettel, az volt a kérésük, hogy az Ikarus készítsen egy csuklós gázüzemű mintadarabot.
A busz el is készült, (a fekete-fehér képen a tréleren az indulás előtt.) MAN motoros, 500 literes, 40 kilogramm súlyú folyékony pb-gázt tartalmazó tartállyal, amely körülbelül 450 kilométer megtételéhez volt elegendő. 1992-ben vitték ki a buszt a magyar pavilon kiállítására, az október elsején kezdődött Teheráni Vásárba. Aztán sokáig nagy csend…! Majd 1993. májusban – az Ipari Szemlében – megjelent cikkben olvasható: „Sajnos az 1992. októberi vásáron kint hagyott gázüzemű Ikarus prototípusát hét hónap alatt sem tudták beüzemelni.” A buszt ’93 nyár elején azután mégis forgalomba helyezték, de sok gond volt vele, a MAN által szállított motor erőtlen volt, gyakran le is fulladt. A busz évek óta egy teheráni garázsban áll, és bár kívülről szinte hibátlan, de láthatóan alaposan kibelezték.
Ismeretes, hogy a Tajvan fővárosában Tajpeiben közlekedett Ikaruszokat agyon dekorálták reklámokkal, még az ablakokat és az ajtókat is leragasztották színes fóliákkal. Azonban Iránban, a teheráni United Bus Company of Tehran 1991- és ’92 között vásárolt 499 darab 280-asát, és a 802 darab 260-asát a legváltozatosabb színekre festették le. A pinktől a meggypirosig szinte teljes a színskála. Mindenesetre nem lehet unalmas az utazóközönség számára sem.
