A kissé problémás Ikarus 60 Kínába is eljutott

A konstruktőrök a pártvezetés elvárásainak megfelelően és nem a szakmai szempontok szerint tervezték az Ikarus 60-as típust.

1951 októberében az Ötéves Terv-kiállításon nagy tetszést aratott az Ikarus 60-as jelzésű új városi autóbusz prototípusa. Hathengeres, 125 lóerős motorral szerelték fel, a busz jól láthatóan a felsővezetés konzervatív elképzeléseit tükrözte.

A kiállításról – természetesen a korszaknak megfelelően – ódákat zengett a sajtó: „Az ötéves terv kiállítás bizonysága annak, hogy dolgozó népünk mer és tud nagyot alkotni.”

Azért némi kritika is megfogalmazódott: „Pártunk kezdeményezte és dolgozta ki, de menetközben folyton javítani, megvalósítani csak dolgozó népünkkel együtt, az ő értelmének és kétkezi munkájának segítségével lehet.”

Mert mint be is bizonyosodott volt mit javítani az Ikarus 60-ason is.

’52 elején indult a sorozatgyártás. Rögtön volt rá vevő Lengyelországban, az NDK-ban, a Szovjetunióban és Kínában is. Akkor már legalább 140 darab Ikarus 60-as járta Magyarország útjait, és már például Kína is vett 200-nál többet ebből a típusból, az 1952 májusában elindított sorozatgyártás óta, amikor 1954-ben az Autóközlekedési Főigazgatóság részletes szakvéleményében durván kritizálta az Ikarus 60-ast.

Például kifejtették, hogy lehet az, hogy noha az Ikarus-60 típusú autóbuszokon a sebességváltó távkapcsoló-rudazat aránylag rövid, mégis mindennapi eset a távkapcsolócsukló-törés. Vagy, a forgalomban lévő buszok műszerei rövid idő alatt tönkrementek. De arról is panaszkodtak, hogy a buszban a vezetőfülke mögötti üléseknél az utasok nem tudták a lábukat az ülés alá tenni, és az álló utasok letaposták az ülők lábát.

Van olyan feljegyzés is, hogy egykor a garázsokban dolgozó szerelők sem rajongtak értük, az Ikarus 60-asokat a „fal mellé való” -nak mondták, mert a legjobb, ha a garázsban, a fal mellett áll.

Az NDK-n kívül az Ikarus 60-as buszokat ugyancsak piros színű festéssel kérte Kína. Már 1952-től elkezdődött a szállítás, és 1955-ig bezárólag 334 darab járta a kínai utakat. Tegyük hozzá, nem lett olyan sikeres, mint a vele egyidőben szállított Ikarus 30-as, amelyből éppen a dupláját, 640 darabot vett Kína.

Mint ahogy annak idején a lengyelek sem voltak túlzottan elragadtatva az Ikarus 60-as konstrukciótól, 1954-ben egy gazdasági összegző feljegyzésben olvasható, az Ikarus 60-asoknál a kínai utasok kifogásolják, hogy a kocsik zajosak és ráznak. A sofőrök véleménye szerint a vezetőfülkében túlságosan meleg van. A kínai kalauzoknak az volt a kívánságuk, hogy a két ajtót külön lehessen nyitni és zárni.

Félévvel a feljegyzés után szállította az Ikarus az utolsó 60-as kontingenst. A nyitóképen egy kantoni fotóarchívumban található színes kép 1955-ben készült, amikor az utolsó 27 darab Ikarus 60-as megérkezett Huangpu kikötőjébe.

Később a kínaiak is innováltak, Vuhánban a FAÜ-Ikarus 60-as csuklóshoz hasonlóan a kettőből egyet csináltak csuklósként üzemeltetve tovább. Ezen a buszon még van a TR5-höz hasonlóan a buszvezetőt segítő ablak van, a szélvédő alatt jobb oldalon.

Szecsuánban pedig két pótkocsival növelték a szállítható utasok számát.