Kuwait – Az Ikarus gyár történetének egyik fényes fejezete

1964-ben egy Ikarus 66-os és egy Ikarus 630-as bemutatkozó látogatást tett Kuwaitban. Üzlet csak 3 év múlva lett, de csak a farosokból vettek 180 darabot iskolabusznak.

(Az egyetlen fennmaradt fotó a két busz kuwaiti „kalandjáról”:)

1970 nyarán nem mindennapos feladattal birkózott meg az Ikarus székesfehérvári gyárának műszaki és szakmunkás gárdája. Valamivel több, mint egy hónap alatt kellett legyártani azt a 12 darab speciális kiképzésű autóbuszt, amit aztán augusztus 31-én indítottak útba Kuwaitba.

És hogy miért volt „nagy dobás” a gyár részéről? Mert a tizenkét autóbuszra a szerződés júliusban a magyar kereskedelmi küldöttség Kuwaitban tett látogatása során jött létre. A delegáció hazaérkezése után tíz nappal, július 25-én pedig már készen állt a megrendelt autóbuszok végleges műszaki leírása, amelynek alapján a székesfehérvári gyár megkezdhette a gyártást.

Iskolabuszokat kellett készíteni a trópusi éghajlati viszonyoknak megfelelő műszaki megoldásokkal. Több tetőszellőzőt és nagy felületű ablakokat kértek a kuwaitiak. Változtatni kellett az ülések elrendezésén, a gyerekek biztonságos szállítására módosítani kellett az üléstámokat, korlátokkal és karfákkal kellett ellátni az üléseket. A műszaki változtatások miatt módosítani kellett a tető-, oldal- és fenékváz szerkezeti megoldását. De még a beszerelt Csepel motorok néhány alkatrészét a megrendelő kérésére import alkatrészekkel cserélték ki és különleges, a trópusi hőségnek ellenálló festéket kellett alkalmazni. A normál átfutási idő 30—32 nap, amit ez esetben a felére kellett csökkenteni.

(Képünkön a kuwaiti 311-esek a fehérvári gyártósoron.)

Természetesen már 3 éve jól teljesített a 180 darab Ikarus 66-os, amelyek úgy kerültek Kuwaitba, hogy 1966-ban néhány ős-kuwaiti kitalálta, hogy vesznek magyar buszokat, iskolabusz céljából.

A kiutazott vevőszolgálatosok a hivatalos közlekedési hatóságokkal, a kuwaiti szerelőkkel, hivatali emberekkel tökéletesen „megtalálták a hangot”, sőt volt köztük olyan, aki jól megtanult arabul, amit nagyon értékeltek a kuwaitiak. Ez is, és a jól teljesítő buszok is hozzájárultak ahhoz, hogy 1977 augusztusában a kuwaiti kereskedelmi- és iparügyi miniszter vezetésével népes delegáció járt Magyarországon, ellátogattak a mátyásföldi és a fehérvári gyárba. A fehérvári rögtönzött buszbemutatón a minden technikai innovációra (azóta is) igen fogékony kuwaitiak érdeklődését felkeltette 190-es VÖV autóbusz. Rendeltek 100 darab Ikarus 190-est. Valamennyit Rába-MAN D2156 motorral, MAN Renk-Doromat automata sebességváltóval készítette az Ikarus gyár.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a következő évtizedben bár a 200-as sorozat különböző típusaiból további több százat rendeltek, de a 100 darab leszállított magyar 190-es után, a VÖV busztípusból a későbbiekben inkább a Mercedes O305-öt részesítették előnyben.

A 190-esekkel egyidőben megkezdődött a vásárlás a 200-as sorozat típusaiból. Sok kuwaiti sofőrnek nem akaródzott beülni a kormány mögé, amikor az első 250K luxus távolsági buszok megérkeztek Kuwaitba. „Zavaró tényező” több is volt: az Ikarus autóbuszok teljesen automatizált sebességváltóval, szervokormánnyal és légrugózással rendelkeztek, és ez zavarta a gépkocsivezetőket. A megrendelő-üzemeltető Kuwait Transport Company (KTC) emberei és a magyar vevőszolgálatosok csak erős ráhatására vették fel a munkát. A legnagyobb példányszámú újság, a Kuwait Times 1977 szeptemberében egyik cikkében elemezte a magyar Ikarus buszokat. „A magyar Ikarus autóbuszok, amelyeket a kuwaiti közlekedési vállalat, a KTC a múlt hónapban állított forgalomba a Mercedes-buszokkal együtt, beváltják a hozzájuk fűzött reményeket” — tudósít a Kuwait Times. „Ami pedig a gépkocsivezetőket illeti, egyre jobban megszokják a bonyolult berendezéseket, amelyek kezdetben még zavarták őket. Ma már azonban nincs közöttük olyan, aki vonakodna a magyar autóbuszok vezetésétől.”

Ezek az akkor még a kuwaiti buszvezetőknek „bonyolult”-nak tűnt berendezések a teljesen automatizált (Renk-Doromat) sebességváltót, a szervokormányt, a légrugózást jelentették, illetve az autóbuszokba beépített műszerek regisztrálták a megállást, a fékezési időt, vagyis a működéséből később kontrollálható volt az autóbuszvezető munkája.

A fehérvári gyárból 1978 és 1984 között összesen 276 darab Ikarus 256.53/60/62 (vagyis Ikarus 250K típusjelű) busz került Kuwaitba. Az első szállítmány 250K eredeti MAN D2356HMXU motorokkal rendelkezett. A későbbi buszokban RÁBA-MAN D2356HM6U motor volt. Minden Ikarus 250K-ban Renk-Doromat automata sebességváltó volt. Az 1982-es 50 darabos szállítmányból a légkondicionált mellett, 15 buszt hűtött ivóvízrendszerrel, tízet pedig ivóvíz-mosdó/toalett berendezéssel láttak el. Az autóbuszok a különleges éghajlati viszonyok között is jól beváltak, például olyan nagy távolságokon, mint a Kuwait—Irak és a Kuwait— Szaúd-Arábia vonalak. Az Öböl-háború után megmaradt Ikarus 250K buszokból Jordániának 18 darabot adtak el. (Az Öböl Háborúban elveszett, rakétatámadásban megsemmisült Ikarus buszokról külön cikkben olvashat.)

1983 szeptemberében a Mogürt és az Ikarus vezérigazgatói szerződést írtak alá a Kuwait Transport Company-val 120 darab Ikarus 256.62 légkondicionált távolsági autóbusz szállítására. Nem ez volt az első széria. Az elmúlt két évtizedben a kuwaitiak, már ismerhették az Ikaruszt, amelyek bizonyítottak, hogy a különleges éghajlati viszonyok között is jól beváltak. Már volt Kuwaitban ebből a típusból, de a ’84-ben leszállított 120 darab buszt távolsági járatnak vásárolták, Kuwait – Irak és Kuwait – Szaúd- Arábia vonalakra. Érdemes megjegyezni, hogy Kuwait City-től Bagdad 650, a Szaúd-arábiai Rijad 700, Mekka pedig 1300 kilométerre van, mindegyik útvonal sztráda jellegű út, végig kopár, kietlen sivatagon keresztül. Nyáron 50 fok is előfordul.

A kuwaitiak, tömegközlekedésben is megmutatkozó vállalkozó szelleme már a 60-as években kezdődött, amikor 180 darab Ikarust vettek iskolabusznak. Az Ikarus 66.78-Saure buszokat 12 darab 311-es követett, aztán ’77-től 1993-ig (a 190-esek mellett), a teljes 200-as sorozatból „csipegettek”. Volt olyan típus, amiből csak egyet-egyet, de volt olyan, amelyikből százával vásároltak.

1989-ben az Ikarus gyár Kuwaitnak szállított egy 9 méteres midibuszt, az volt az Ikarus 216. A 260-ashoz képest csökkentették a tengelytávolságot és a mellső, illetve hátsó túlnyúlásokat. A 216-os padlószintje a 200-as típuscsalád „normál méretű” tagjaihoz hasonlóan 920 mm. A prototípus és az első széria (216.01) az Ikarus autóbuszaiban akkortájt széles körben alkalmazott Rába-MAN D 2156 HM6U jelű, hathengeres, 192 lóerős (141 kW), fekvő elrendezésű dízelmotorral készült; az erőátvitelről Voith Diwa 851.2 típusú, 3+1 fokozatú hidromechanikus automata sebességváltó gondoskodott.

Az öbölháborút és Kuvait iraki megszállását követően (1990-91-ben) 44 darab eltűnt Kuwaitból, megsemmisült, illetve Irak kezére került.

Az Öbölháború után újraindult az Ikarus 216-os autóbuszok szállítása. 46 darabot vettek (216.02). Voltak azonban jelentős eltérések az előző 216.01-es modellhez képest. A legszembetűnőbb a légkondicionáló hiánya, és ennek következtében a nyitható ablakok, valamint a középső ajtó helyzete, amely egy ablakrésszel hátrébb került. Szintén új volt a hajtáslánc DAF LT160 motorral és Voith Diwa 853.58 sebességváltóval. Később az ablakok felét újakra cserélték, nagyobb nyílászárókkal. A szállítás közben a hajó fedélzetén keletkezett tűzben két autóbusz megsemmisült. Az üzemeltető KPTC kívánságára 2000-ben egy buszt átalakítottak konferenciabusszá.

(Képgalériánkban a kuwaiti 2160.osok:)

Kuwaitba a 263,02 -as DAF LT160 motorral szerelt buszból 40 darab érkezett 1990-ben nem sokkal az Öböl Háború előtt. Aztán néhány hónappal később a kuwaiti Ikarus buszállomány egy jó része megsemmisült – nagy részüket a bászrai sztrádán 1991 februárjában az amerikaiak bombázták le, a buszokban Kuwaitból menekülő iraki katonákkal együtt.

(Képgalériánkban a 263-asok:)

Kuwait 1990 és ’92 között, valamennyi 218 lóerős (160 kW) DAF LT 160 turbófeltöltős dízelmotorral és Voith Diwa automataváltóval, sötétített üveggel szerelt 230 darabot (263.02, 263.04, és 263.08-asokat) vett, részben az Öböl Háborúban elrabolt, vagy a Halál Országútján megsemmisült buszok pótlására.

A történethez tartozik, hogy 2002-ben a KPTC (Kuwait Public Transport Company) előírta a légkondícionálót. Hiába voltak remek állapotban a 263-asok, ennek hiányában valamennyit leselejtezték.

Kuwait és Magyarország több évtizedes kapcsolatában óriási súlya volt annak, hogy amikor az Öböl Háború végén, az országból kivonuló irakiak bosszúból több száz olajkutat felgyújtottak, a magyar szakemberek nagy apparátussal a segítségükre siettek. Méghozzá nagy sikerrel: az emlékezetes zsanai gázkút-tűz oltásánál használt technológiával, a teherautóra szerelt MÍG vadászrepülő hajtómű bevetésével. Az Öböl Háborúban az Ikarus buszállományból eltűnt, megsemmisült 110 darab. A Kuwait Public Transport Company (KPTC) azonnal kérte a pótlásukat, ami 1993-ig meg is történt. 1992 tavaszán szintén kérték a főváros garázsaiban maradt 37 darab megrongálódott Ikarus javítását is. Ezt a kiskunfélegyházi Autó Union Kft. szakemberei el is végezték november 15-ig.

Ebben az időszakban újabb megrendelést adtak az új fejlesztésű Ikarus 253-as Alfa buszokra. A fehérvári gyárból a DAF LT210 motorral és Voith Diwa 864 sebességváltóval szerelt, légkondis elővárosi- távolsági járatokra szánt buszokból 1995-ig bezárólag összesen 70 darab került ki Kuwaitba. Nagy részük (több busz átfestésével) 10-12 évig járta Kuwait útjait. Meg kell jegyezni, hogy a 2000-es évek közepe óta egy rendelet szerint a buszos utazás magasabb színvonalát szem előtt tartva, adómentességet kaptak azok buszos vállalkozások, amelyek gyári új buszokat állítottak forgalomba.

A sivatagi Emírségben az Ikarusnak két konkurense volt, a Mercedes és a Volvo. Az Ikarusszal párhuzamosan szolgálták Kuwait tömegközlekedését. Ismeretes például, hogy az Öböl Háború idején a Mercedes-Benz O405-ös autóbusz-sorozat teljesen eltűnt a háború, illetve a megszállás alatt. Az Ikarus buszokból is eltűnt, megsemmisült 110 darab, amit 1993-ig bezárólag pótoltak. ’93-tól összesen 70 darab Ikarus 253-ast vettek, az utolsó kuwaiti megrendelés 1995-ben, egy 20 darabos volt, amelyekből az utolsó két autóbusz „konferencia-buszként” készült. DAF LT210 motorral és Voith Diwa 864 sebességváltóval. Az egyik kiszállított buszt egyébként a BNV-n is láthatta a közönség.

Ezzel a két busszal véget is ért egy közel 30 éves együttműködés az Ikarus és a Kuwait Public Transport Company között.